2017. március 24., péntek

Back to life with Austra

Szerdán elmentem egy gigre, az Village Underground-ba. Régebben, amikor még szabadon jöttem-mentem, jópárszor kószáltam kelet Londonban, ott is leginkább az Old street és környékén, és többször elhaladtam a Village Underground előtt és mindig nagyon vártam az alkalmat, hogy egyszer majd eljutok oda valami koncertre. Azért is tetszik a hely, mert a nagy téglafal, ami kívülről határolja, mindig változik. Mindig valami új grafitti ékesíti, akárhányszor arra járok.
Épp átfestik a falat megint. A tetőn vonatok vannak, na oda most sem sikerült bejutni. Nem is tudom lehet e. 
Ez meg csak úgy tetszett, elmenőben.
Egészen utolsó pillanatos volt ez az egész történet szerdán, mert bár már rég tudtam, hogy Austra játszik aznap, nem vettem jegyet, mondván nincs kivel elmenni, mert bár az uram eljött volna velem, de akkor ugye megint bébiszitter kell és azért annyira nem vagyunk nagy rajongók, hogy 60-70 fontot fizessünk pluszban egy este csak a bébiszittere. Na de végül én azért csak szerettem volna elmenni és kiderült, hogy Ágota barátném is szereti, ám addigra a jegyek meg elfogytak. És kérem, hála a facebooknak, meg a technikának, szerda reggel a teljesen sold out-os esti koncertre szereztem két jegyet. Juhéé.
Szuperjóság volt az egész este. Előzenekar is volt ugyan, de az is nagyon kellemes volt és Austra tök jól játszott én kérem meg totál eláztam két kis doboz sörtől. Hiába nem vagyok túl gyakorlott. A két dobozos sört is azért ittam, mert egyet akartam, de nem lehetett 10 fontnál kevesebb értéket kártyával fizetni, szóval gondoltam, akkor hajrá vaduljunk. De annyira már nem vadultam be, hogy előre kűzdjük magunkat. Udvariasan megálltunk ott ahova érkeztünk leghátul. Majd a végefelé udvariasan sűrűn elnézést kérve kicsit előrébb mentünk, hogy azért lássunk is már valamit.  Elangolosodtunk...De így is tök jó volt. Este fél 10kor szépen vége is lett, így teljesen jó időben haza is értem. Ha újra tinédszer vagyok! A kis szegény koncert junky, aki oly régóta elnyomva él bennem, végre megkapta adagját. Annyira, hogy még egy posztot is sikerül ideraknom és még sem kellett egy egész éjszakát és értékes alvásidőt beáldoznom :)
Austra -ugye milyen hátul álltunk? még egy rendes képet sem tudtam lőni:) 


Pixx ha jól emlékszem ez volt az előzenekar neve


Amúgy voltam más koncerten is pl. The xx-en, az urammal, egy hete, ami nem volt ennyire klassz lévén bébiszittert kellett fogadnunk és brutál későn kezdtek el játszani. Ennek következtében, stresszeltünk, hogy "mi lesz ha szegény bébi felébred, mi meg lent vagyunk délen messze a Brixton Academy-ban, onnan mikor érünk haza, jajj el ne menjen az utolsó metro, mert akkor, hogy megyünk haza." Meg sem vártuk a végét, leléptünk. Amúgy is nekem túl popos volt, az ember meg nyüszögött, hogy tulajdonképpen "nem is szereti a koncerteket, mert nincs hely táncolni, mindenki tülekedik, jaj fáj a lába és különben is mi vagyunk itt a legöregebbek".   A maga módján ez mind nagyon vicces volt. Én azért titkon néha élveztem a koncertet, be kell valljam. De pont olyankor mindig történt valami. Vagy az előbbi nyüszögés, vagy megjelent egy mainstream popstar és jól elrontotta a hangulatot. Persze csak szerintem, mert mindenki más vadul csápolt, amikor Florance Welch (én nyílván azt sem tudtam ki az a vörös bige, aki berobbant a színpadra és jól átvette az irányítást) megjelent. Na hát így telt a második romantikus night out-unk Londonban mióta bébi megszületett. Pedig hogy vártuk, hogy legyen már The XX koncert.




Amúgy tavasz lett, ami azt jelenti, hogy túléltük a telet! Vagyis most megint hűs lett, de elvileg holnap akár őrületes 14 fok is lehet. De virágoznak a fák, bokrok, énekelnek a sirályok és bagzanak a rókák.
 

A házunk olyan szép ilyenkor. 
A Waterlow park is virágba öltözött
 


Az utcazenészek is előbújtak
Bébit továbbra is szorogosan viszem mindenféle bébi programra, a teák és sütik száma egy kicsit megcsappant, lévén jobban szeretjük, ha a bébi tud mászni, olyan kávézó meg kevés van a környéken, meg mindenki babája máskor alszik és így kicsit nehéz összeegyeztetni. De voltam a National Galleryban, a Trafalgar Square-en, ahol egy félórás bébi foglalkozáson vettünk részt. Előre fel kellett iratkozni, de amúgy teljesen ingyen van és még a felnőtteket is elszórakoztatják. Mese, mondoka, éneklés, papír virág készítés és még egy kis tárlatvezetés. Abszolút megérte elmenni. 
 




London bébi London




Budapesten töltöttünk két hetet, ez itt már a hazarepülés Londonba. A London eye jól látszik.
 Már Joy baba van akkora, hogy tök jól lehet vele menni mindenfelé. Persze kell neki némi kúszó mászó lehetőség, de ha van egy etető szék akkor étteremben is elvan.
NCT találkozó egy helyi pub-étteremben brunch-oltunk

Kedvenc terem a Soho square-en is tavaszodik

Kedvenc vegán éttermünk a Vantra
Próbálom uramat nyüstülni, hogy vigyük bébit hétvégente programokra. Így estünk be a Keats házba is ahol egy fickó Keats verse alapján komponált velünk egy dalt, ott helyben, amit aztán fagottján, kísért, mi énekeltünk, majd CDre írta ha akartuk (mi nem hoztuk el, mert úgy sincs min lejátszani...)  és ez is tök ingyen.


Az uram teljesen átszellemülten énekel

Ez Camden piac, ami továbbra is közel van és továbbra is imádjuk 

The Wine Girls továbbra is rendszeresen gyűlésezik és próbál...
 Joy bébit elvittem egyszer baby jazz-re, ami szintén nagyon jópofa volt és egy csinos kis pubban találtuk magunkat egy napsütötte péntek délelőtt.


 Voltunk kínai újévet is ünnepelni. Mondjuk be kell valljam, ehhez azért még kicsi a bébi. De már a negyedik kínai újév köszöntött be mióta itt lakom, egyszerűen nem hagyhattam ki. Igaz épp csak befutottam a kínai negyedbe, egy órát lödörögtem, aztán jöttünk is haza, de leglább egy oroszlán táncot elcsíptem. Jövőre remélem majd többet látok.



 Ha nincs más bébivel is lehet teázni. Szívesen barátkozik és valaki mindig mosolyog rá. Igazából tökre élvezi az ilyen kimozduláskat is.



Egyszerűen imádom ezt a kiscsajt. Egyre cukibb, egyre többet fog fel és egyre többet kommunikál. 
Most már be is fejezem ezt a posztot és próbálok találni neki valami jó kis mulatságot holnapra. 

2017. január 27., péntek

Thanks for the inventors for creating baby cinema





Január húzós hónap. Hosszú és sötét, én meg az utóbbi években megszoktam, hogy ilyenkor elhúzok melegebb tájakra, vagy legalább is jól körülírt nyaralóterveim vannak. Most meg semmi. Csak a szürkeség. És még a négy fal is. Joy babám beteg lett, így a bezártsági élmény a tetőfokra hágott az utóbbi napokban. De hál' a magasságosnak egy anyuka barátném megkérdezte, hogy van-e kedvem megnézni vele a Lala land-et. Nos ki nem állhatom a musicaleket és az Oscar díjra jelölt alkotásokkal szemben is vannak fenntartásaim, de gondoltam egye fene legalább kimozdulok, szerencsére baba is jobban volt, így nekivágtunk egy szürke szerda reggel, hogy végre elhagyjuk Archway és környékét, hogy bemetrózzunk egész King's Cross-ig (kemény 10 perc a metrón, plusz a séta a megállóig :D) és ott a világ egyik legkisebb, de egyben az egyik legbájosabb mozijában megnézzük a LalaLand-et. Nahát a nyitó jelenetnél erősen elgondolkoztam az épeszűségemet illetően és csak a jegy árába belefoglalt sajttorta tudta némiképp csökkenteni az aggodalmaim, hogy rettenetes hibát követtem el, amikor megszegtem az elveim. Ám, de a film hirtelen tök érdekes lett. Elkezdtem élvezni a sokszínű kavalkádot és hogy egyfolytában sütött a nap a vászonról. És hogy nagyon szépen van filmezve. És nem is énekeltek olyan sokat és ha igen, az is elvislehető volt és még a kőkemény igazi klasszikus jazz is tetszett, ahogy az öregek tolták a kis eldugott lebújban. És nem lövöm le, de bizony a sztori is érdekes. Még el is gondolkoztam 2 percre, mielőtt a következő pelenkacsere ideje elérkezett volna. De a lényeg, hogy totál kimozdított az apátiámból. Még a szürkeséget sem bántam hazafelé menet. Igazán csak hálás lehetek a magasságosnak, a mozigépésznek és úgy általában mindenkinek, akinek a jóvoltálból ezt az élményt megszerezhettem. Baby cinema még mindig az egyik legjobb dolog az anyaságimban.


Speaking about the devil. Az anyaságimnak hirtelen lett egy záróidőpontja és ettől nem érzem túl jól magam. Május 24. És még mindig nem tudom, melyik méregdrága bölcsibe vagy gyerekfelügyelőhöz fog szegény babám kerülni. Mert még mindig nem tudjuk, hol fogunk lakni. Ugyanis jó londoni lakoshoz méltóan letettünk egy ajánlatot egy lakásra és ha az univerzum jónak találja az ötletünk, akkor eladjuk a lelkünk az ördögnek 334 000 fontért. Ennyi hitelt kell felvennünk, hogy az a kis 51 nm-es fészek a miénk legyen, amit kinéztünk magunknak. 51 nm London a miénk lehet. Vagyis persze 4 emelet magasan, szóval csak képletesen és csak a lakást vesszük meg a falakat a helyi önkormányzat tulajdonolja továbbra is. Hm bonyolult. De itt Londonban nem igazán tulajdonolnak hétköznapi halandók földet és épületet. Csak lakást. Hacsak nem vagy mázlista és örökölsz, vagy keresel annyit...Mi nem tartozunk egyik kategoriába sem. Szóval most épp várjuk, hogy van e hitelünk. Ha nincs akkor lehet jön a B terv. Az még nem kidolgozott, de van benne szó utazgazásról. De egyelőre fókuszálunk az A tervre, hogy tényleg igazi londonerek lehessünk, egy csodás kicsi lakással és egy csodás 30 éves hitellel. A lakás cuki és szupi helyen van, de többet majd akkor ha valóban tulajdonoljuk is.
Aztán hogy folytassam a listát amik feldobták a napom: pl. Camden town, tea bébivel. Azt kell mondjam eléggé szar napnak tűnt a mai. Szó szerint még egy jó nagy kutyaszarba is belegyalogoltam, de minden jó ha a vége jó, nem igaz? Reggel egy bölcsibe mentem háztűznézőbe és bizony nem esett jól. Nem volt vele semmi baj, de heti 350 font és még csak nem is éreztem azt, hogy a dajkák nagyon gyerekbarátok lennének vagy hogy szívesen ott hagynám a babám. Ellenkezőleg majdnem elbőgtem magam a gondolatra, hgy ott kéne szegény kicsit hagyni. Pedig ő látszólag hamar elvegyülne, azonnal elkezdett barátkozni. Aztán hazaérve konstatáltam, hogy most már tényleg el kell vigyem a babám többi baba közé, mert kell neki a társaság és tegnap sehova nem tudtunk menni. Szóval összedobtam egy ebédet rekordgyorsasággal, ettünk és rohanás a játszóházba. De a busz nem jött, így a 16 perc helyett fél órába telt odaérni a játszóházhoz, és közben haladtam át a kutyagumin és mire odaértem a kapun kint volt a megtelt tábla. Na jó nagy levegő be és ki, akkor sétáljunk. Egészen Camden townig elsétáltam, ahol elmorfondíroztam, hogy mennyire van kedvem babakocsival átvágni magam a piacon, ahol már csak drága gagyi holmit lehet venni és tömve turistával. Nos semennyire sem volt, így kis utcákon átsétáltam az egyik kedvenc teaházamhoz, hogy legalább egy zacskó jófajta teafűvel érkezzek haza. Szerencsére miután elhagytam a boltot, meggondoltam magam és visszaléptem, úgy döntvén, hogy bizony egy ilyen nap után megérdemlek egy csésze teát. A pulthoz érve megtaláltam a 2 perce vásárolt zacskó teámat is, amiról azt hittem a zsákomban pihen. Elfelejtettem elrakni! Hál a magasságosnak megint csak, hogy visszamentem. Döbbenetes módon nem volt tele a teázó. Csak a szürkeségnek tudom betudni. Camden piac sem volt annyira tele turistával. Lehet január nem épp a legkedvezőbb a turistáknak városnézni? 3 fokban nem jó lödörögni? Szerencsére mi jól fel voltunk öltözve így nem bántam a hideget.
Ha megkapjuk a hitelt ide tuti benézek bútor ügyben



néha egy csésza tea mindenre gyógyír

meg egy mosoly

'there is no spoon' ahogy a Matrixban láttuk

Szóval ezek miatt ragaszkodom ehhez a környékhez. Meg azért is, mert nagyon limitált időm van szórakozni. Miután lerakom a babám bizony 3 max 4 óránként felébred és olyankor anyu kell neki, lehetőleg szoptatással egyben. Ha nem itt laknánk, esélyem sem lenne "partizni". Így este 9-kor vagy 10-kor kiosonok, átsétálok az adott helyszínre és a következő ébredésre már otthon is vagyok. Bébi észre sem veszi, hogy közben anya "darkulni" volt az Aces and Eights-ben vagy más "nívós" lebujban.

A new Dusk az Aces and Eights-ben
No Tears a Wispers Bar-ban a közeli Crouch endben, ami azért vicces, mert oda eddig csak az egészségboltba mentem vagy baba programokra.



Vagy karácsonyi estebéden igazi mexikói étteremben. Bezony itt nem burritó volt a fő attrakció.
Néha messzebbre is elkalandozok. Például voltam a Shaperd's Bush-ban The Fields of the Nephilimen.


És néha olyan hideg van, hogy a közeli Aces and Eights-ből inkább felpattanok az éjszakai metróra, (mert már éjszaka is jár a Northern line, amit eddig nem is használtam, pedig November óta van) és egy megállót a meleg alagútban utazok, mint gyalogoljak. (De ha megkapjuk a hitelt akkor még közelebb leszünk :D) 

A mai napig imádom a metrot itt. Úgy ahogy van. Ütötten kopottan, 110 évesen.

még egy 'parti' az Aces and Eights-ben

Aztán van, hogy bemegyünk nap közben a kedvenc vegán kajáldánkba, hogy az emberemmel ebédeljünk munkanapon a Vantrában. És elvisszük oda kedvenc barátnénkat is, aki ellátogatott Londonba.








Meg találkozunk a többi anyukával a közeli Shafestbury pub-ban, ahol gyümbért iszunk.


Meg sétálunk a Waterlow parkban.


Meg volt itt a nagyi és elvittük pubozni, de a lökött hipszter kocsmában a 'baby changing table' szószerint egy asztal. Szegény babám meg sem mert mozdulni az ingadozó asztalkán feküdve, pedig otthon mindig hatalmas vircsaft van pelenkázás közben.




Tetszik az új kiegészítőm

A pubozást nagyon is kiérdemeltük, mert elötte felsétáltunk a Hampstead Heathen lévő Parliement Hill-re a kilátás miatt, ami sajna épp aznap nem volt a legmenőbb.


hárman lányok 

A büszke nagymama

Négyen lányok. Négy generáció, két nemzet.

Dédpapával

Dédmamával

És cicáztunk is
A szokásos karácsony utáni leárazáson semmit nem vettem maganak, csak a Joy babának. Fura...


Csináltunk jó nagy kupit a Paul-ban, ahol is minden kaja ledobodott a földre, de a kedves pincérek a szemüket sem rebbentve tovább mosolyogtak.
És voltam kultúrálódni is. A Red Shoes-t néztük meg balett formájában a Sadler's Wellsben és nagyon szuper volt. Igaz az első 20 percben másra sem tudtam gondolni, csak hogy ezért miért is hagytam otthon szegény babámat, de aztán annyira jó lett, hogy nagyon örültem, hogy kimozdultam.
Előadás előtt a Niche-ben vacsiztunk, csajok, négyesben és már ez is felemelő volt. 

Jó hát dárga a jegy itt, így a kakasülön voltunk, de azért láttunk mindent.



Hazafelé a helyi charity shop kirakatában bámészkodtam. Azóta at egyik karperec már az enyém. 

Az első karácsonyt Frome-ban töltöttük. Ahol két unokatesó, két nagynéni, egy nagybácsi, nagymama plusz oldalbordák valamint egy hóember várt minket.
Igazi kandallós karácsony!

Magas színvonalú humorral...khm

két kiscsaj

Family



unokabátty

ülünk a vonaton
Első karácsony otthon hármasban. Na nem egészen a napon, de szerettünk volna csak hármasban is, szóval kicsit csaltunk és már 23-an kinyitottuk baba ajándékait itthon Londonban.




zabálnivaló
Ha, mindig azt hiszem, hogy nem csinálok semmit sem, mióta anyaságin vagyok, de azért így végig nézve, elég jól telt az elmúlt másfél hónapom :D
Oh és ugyan szilveszterzni nem mentünk, de itthon nagyon kellemes hangulatban telt. Valamint előtte nap 30-án a csajokkal elmentünk borozni és jól előünnepeltünk...Gordon's Wine barba mentünk az Embankment-en. Közel a Temzéhez, hogy érezzem, hogy még mindig Londonban vagyunk.

Nah ez: Life is too short to drink cheap wine...

Amontillado -Poe egyik novellájában szerepel

Vettem egy pohárkával, de be kellett lássam, nem az én borom. Nem is Miriamé...

Az Amontillado előtt

És után, a videokat, asszem nem publikálom...