Szóval mint mondtam nem eshet örökké és pénteken a tökéletes mélypontról egy céges buli rángatott ki, tetemes mennyiségű ingyenes alkoholfogyasztásis lehetőséggel.
A kevdes kollágáim már kb. 4kor nagyon fel voltak dobva, a buli miatt és a vezér ki is küldte az egyik alattvalót vodkáért a tescoba. A másik srác meg közben maszkot gyártott kartonpapírból. Igazából szerintem nagyon klassz kis maszk lett, kár, hogy valahol elhagytam az éjszaka során.
Szóval elég az hozzá, hogy Anikóval igen korán megérkeztünk és tempósan fogyasztani is kezdtük a vörösbort.
Így persze azonnal én is barátkozósabb lettem és meg is ismeretem pár új embert.
A végén amikor a zene már elviselhetetlenül vacak volt, indítványoztam a punk koponya tetoválást viselő kollégának, hogy akkor esetleg látogassuk mega aszomszédos Crown and the Treaty nevű egységet. Nos nem csalódtam. Sőt. Hihetetlen megajó party volt. Hibátlan zenei repertoárral. Sajnos túl sok mndnere nem emlékszem, de egy Muse és egy Cure számra határozottan. Még a végén kiderül, hogy Uxbridge-ban vannak a legjobb bulik én meg mit kűzdök, hogy bejussak a citybe partyzni. Joe amúgy megígérte, hogy egyszer elmehetek vele, szóval majd jól szaván fogom!
Ezúton is köszönettel tartozom Marcnak, amiért volt szíves hazaszállítani taxival, amúgy kicsit bajos lett volna a hazajutás...Az már biztos, hogy az ingyenes alkoholfogyasztás veszélyes.
És akkor volt még egy másnap is hozzá...
Azért kb. 1 körül ikerült magam összeszedni, hoyg mielött kivonatozom Timihez, bemenjek az Oxford circushoz és felszedjem a jegzeimet, amit netem rendeltem (Muse és Smashing Pumpkins). Hát a meglepi az volt, hogy a jegyeket csak két héttel a koncert elött lehet felvenni. Mondanám, hogy tartoztam az ördögnek egy úttal ,de lévén napsütés volt és még mást is akartam azon a környéken tenni, ez így is jó volt. És igazából nagyon tetszett az a gondolat, hogy bemegyek a citybe a dolgaimat elintézni. Ami azt jelentette, hogy a Soho és Covent Garden környékén kellett lófrálnom. És mivel a nap is sütött, tökéletes volt az élmény.
Aztán voltam Timinél, ahol kb. szétröhögtem magam ruhaválogatás kapcsán.
Másnap még mindig napsütésben meg benéztem hazafelé egy vintage fair-re Hammersmithnél, ahol ugyan nem vettem semmit, de két méregdrága szépséges ruhát is felpróbáltam és amúgy is élmény volt. Még Viktória korabeli kabátot is lehet ott kapni és eredeti! És amilyen fazanok vannak. Komolyan megérte az 5 fontos belépőt. Csak azt sajnálom, hogy nem mert nagyon fényképezni. De megyek még az tuti, lehet majd máskor pofátlanabb leszek.:)
Azért Hammersmith bevásárlóutcáján becsúszott egy szép fehér kabát:)
És akkor délután 4re már haza is értem. De boldog voltam és kiegyensúlyozott.
Ráadásul beregisztráltam a meet up nevű website on egy indie geek nevű klubba, és ezek folyamatosan szállítják az infót, hogy hol van jó koncert.
Keddre be is jelentkeztem egy ilyen megmozdulásra, amelyet aztán a szervező nem túl elengánsan lemondott. Ami igazán nem volt szép, mert 45 ember jelentkezett be rá. Azonban, maikor már beletörödtem, hoyg akkor mese nincs haza kell mennem, lógó orral, na akkor jött egy üzenet, hoyg ugyan a klub találkozó elmarad, de egy Kevin nevű ember így is úgy odamegy, aki akar csatlakozzon. HÁt nem semmi hezitállás után végül felültem a Metropolitain linera, hogy átröpítsen röpke egy óra alatt kelet Londonba.
És nem bántam meg. Mióta itt lakom tudom, hogy nyugat London béna, de kedden tovább mélyült a tudásom.
Mindnekinek melegen ajánlom, aki egy picit is kedveli az alter muzsikát, meg a kortárs művészetet, meg úgy általában valamilyen szubkulturális jelenséget és úgy dönt, hoyg Londonban szeretne lakni, hogy észak kelet Londont vagy kelet Londont tegye meg székhelyéül.
Egyszeráűen mesés. Ugyan nem sokat tapasztaltam még és persze még jobb lenne ott lakni, de a fíling is egész más.
Összehasonlításképp. Ahol én lakom a többség színes bevándorló. Legalább is aki busszal utazik. Amúgy meg mindenkinek van autója. (Buszon szinte csak a diákok vannak). Szóval a kis biciklimmel egészen rendkívüli jelenségnek számítok. Kelet-Londonban, teljesen átlagos, hogy a fiatalok bringáznak. A fiatalok, akik fehérek és nagyon próbálnak alternatív módon öltözködni. Aminek a következménye az, hogy vna egy fajta saját uniformis hatása. Mert itt mindneből sok van. Sok az egyedi, de összeségében valahogy a végére még is olyan, mintha mindenki ugyanazt hordaná. Ezért aztán most már nem érzem azt az erős vásárkényszert, mint mikor csak turistaként jártam erre. Nem egyszerű egy igazán eredeti darabot találni. Na persze ha milliárdos vagy, az egész más ügy. De pl. eszembe nem jutna Primarkban venni ruhát, mert tucatjával köszön vissza. És igazából a turkálok és a vintage faireken kívül mindnehol ez van. Halmokban állnak a ruhák mindenhol. És leárazáskor pedig röhejes összegekért dobálják utánunk a ruhákat. Szóval egyszerűen az van, hogy a bőség miatt valahogy ritka az amikor totál rákattanok egy ruhára, hogy az kell nekem.
NA de. Klet London. Miután rávettem magam metrozásra a Liverpool stationnél tlaáltam magam ,ahol eddig csak a vonathoz rohantam, most azonban renegeteg időm volt így az sem zavart, hogy kapásból rossz irányba indulok. Menet közben azon gondolkoztam, hogy ez az egyszemélyes kalandtúra kezd némiképp tőlélő showvá fajulni. A kérdés az, hoyg mennyit teszek meg a túlélésért? Mennyit vagyok hajlandó utazgatni tfl-en. (Transportforlondon) nagyon hasznos weboldal:http://www.tfl.gov.uk/
Mindig friss info szerint számítja, hogy jutsz el ából bébe.
Szóval végül megtaláltam a helyet, ami egy jó öreg angol pub volt, a földszinten kocsma, emeleten koncertterem.
És igen 5 és fél honap után belebotlottam abba, amit még akartam. felfedezni ismeretlen bandákat, akik ingyen zenélnek egy kocsmában. Egy picit ez még több is volt. Mert ingyen volt és nem csak úgy zenéltek, hanem jók is voltak!
És Kevin valóban tt volt és még másik 3 indie geek. Majd a létszám egész felduzzat 7 főre. Nos azt kell mondjam, igazi geek volt mind. Otthon sosem tartoztam volna ilyen looser bandába. Itt meg ez van:) De végül is nem mindegy? A koncertek jók voltak, a hely jó volt és mégsem voltam egyedül. Szeretlek titeket indie geeks.:)
Együttesek:
History of the apple pie
Playlounge
Bare Pale
Személy szerint nekem a Bare Pale tetszett a legjobban, bár a history volt a főzenekar.
Igaz nagyjából mind amolyan gimis zenekar volt, de ha itt ennyi jó zenész palánta van, hogy csak egy este 3 olyan zenekar játszik, hogy később akármelyikből lehet még akármi, akkor pl. nem tudom, otthon mi esélye van az indie zenekaroknak.
Kívánom mindegyik zenekarnak, hogy egyszer majd elmondhassam, hogy oh hát én láttam őket Londonban 2013-ban, amikor még csak kis csírák voltak:)
A kevdes kollágáim már kb. 4kor nagyon fel voltak dobva, a buli miatt és a vezér ki is küldte az egyik alattvalót vodkáért a tescoba. A másik srác meg közben maszkot gyártott kartonpapírból. Igazából szerintem nagyon klassz kis maszk lett, kár, hogy valahol elhagytam az éjszaka során.
Szóval elég az hozzá, hogy Anikóval igen korán megérkeztünk és tempósan fogyasztani is kezdtük a vörösbort.
Így persze azonnal én is barátkozósabb lettem és meg is ismeretem pár új embert.
A végén amikor a zene már elviselhetetlenül vacak volt, indítványoztam a punk koponya tetoválást viselő kollégának, hogy akkor esetleg látogassuk mega aszomszédos Crown and the Treaty nevű egységet. Nos nem csalódtam. Sőt. Hihetetlen megajó party volt. Hibátlan zenei repertoárral. Sajnos túl sok mndnere nem emlékszem, de egy Muse és egy Cure számra határozottan. Még a végén kiderül, hogy Uxbridge-ban vannak a legjobb bulik én meg mit kűzdök, hogy bejussak a citybe partyzni. Joe amúgy megígérte, hogy egyszer elmehetek vele, szóval majd jól szaván fogom!
Ezúton is köszönettel tartozom Marcnak, amiért volt szíves hazaszállítani taxival, amúgy kicsit bajos lett volna a hazajutás...Az már biztos, hogy az ingyenes alkoholfogyasztás veszélyes.
És akkor volt még egy másnap is hozzá...
Azért kb. 1 körül ikerült magam összeszedni, hoyg mielött kivonatozom Timihez, bemenjek az Oxford circushoz és felszedjem a jegzeimet, amit netem rendeltem (Muse és Smashing Pumpkins). Hát a meglepi az volt, hogy a jegyeket csak két héttel a koncert elött lehet felvenni. Mondanám, hogy tartoztam az ördögnek egy úttal ,de lévén napsütés volt és még mást is akartam azon a környéken tenni, ez így is jó volt. És igazából nagyon tetszett az a gondolat, hogy bemegyek a citybe a dolgaimat elintézni. Ami azt jelentette, hogy a Soho és Covent Garden környékén kellett lófrálnom. És mivel a nap is sütött, tökéletes volt az élmény.
Aztán voltam Timinél, ahol kb. szétröhögtem magam ruhaválogatás kapcsán.
Másnap még mindig napsütésben meg benéztem hazafelé egy vintage fair-re Hammersmithnél, ahol ugyan nem vettem semmit, de két méregdrága szépséges ruhát is felpróbáltam és amúgy is élmény volt. Még Viktória korabeli kabátot is lehet ott kapni és eredeti! És amilyen fazanok vannak. Komolyan megérte az 5 fontos belépőt. Csak azt sajnálom, hogy nem mert nagyon fényképezni. De megyek még az tuti, lehet majd máskor pofátlanabb leszek.:)
Azért Hammersmith bevásárlóutcáján becsúszott egy szép fehér kabát:)
És akkor délután 4re már haza is értem. De boldog voltam és kiegyensúlyozott.
Ráadásul beregisztráltam a meet up nevű website on egy indie geek nevű klubba, és ezek folyamatosan szállítják az infót, hogy hol van jó koncert.
Keddre be is jelentkeztem egy ilyen megmozdulásra, amelyet aztán a szervező nem túl elengánsan lemondott. Ami igazán nem volt szép, mert 45 ember jelentkezett be rá. Azonban, maikor már beletörödtem, hoyg akkor mese nincs haza kell mennem, lógó orral, na akkor jött egy üzenet, hoyg ugyan a klub találkozó elmarad, de egy Kevin nevű ember így is úgy odamegy, aki akar csatlakozzon. HÁt nem semmi hezitállás után végül felültem a Metropolitain linera, hogy átröpítsen röpke egy óra alatt kelet Londonba.
És nem bántam meg. Mióta itt lakom tudom, hogy nyugat London béna, de kedden tovább mélyült a tudásom.
Mindnekinek melegen ajánlom, aki egy picit is kedveli az alter muzsikát, meg a kortárs művészetet, meg úgy általában valamilyen szubkulturális jelenséget és úgy dönt, hoyg Londonban szeretne lakni, hogy észak kelet Londont vagy kelet Londont tegye meg székhelyéül.
Egyszeráűen mesés. Ugyan nem sokat tapasztaltam még és persze még jobb lenne ott lakni, de a fíling is egész más.
Összehasonlításképp. Ahol én lakom a többség színes bevándorló. Legalább is aki busszal utazik. Amúgy meg mindenkinek van autója. (Buszon szinte csak a diákok vannak). Szóval a kis biciklimmel egészen rendkívüli jelenségnek számítok. Kelet-Londonban, teljesen átlagos, hogy a fiatalok bringáznak. A fiatalok, akik fehérek és nagyon próbálnak alternatív módon öltözködni. Aminek a következménye az, hogy vna egy fajta saját uniformis hatása. Mert itt mindneből sok van. Sok az egyedi, de összeségében valahogy a végére még is olyan, mintha mindenki ugyanazt hordaná. Ezért aztán most már nem érzem azt az erős vásárkényszert, mint mikor csak turistaként jártam erre. Nem egyszerű egy igazán eredeti darabot találni. Na persze ha milliárdos vagy, az egész más ügy. De pl. eszembe nem jutna Primarkban venni ruhát, mert tucatjával köszön vissza. És igazából a turkálok és a vintage faireken kívül mindnehol ez van. Halmokban állnak a ruhák mindenhol. És leárazáskor pedig röhejes összegekért dobálják utánunk a ruhákat. Szóval egyszerűen az van, hogy a bőség miatt valahogy ritka az amikor totál rákattanok egy ruhára, hogy az kell nekem.
NA de. Klet London. Miután rávettem magam metrozásra a Liverpool stationnél tlaáltam magam ,ahol eddig csak a vonathoz rohantam, most azonban renegeteg időm volt így az sem zavart, hogy kapásból rossz irányba indulok. Menet közben azon gondolkoztam, hogy ez az egyszemélyes kalandtúra kezd némiképp tőlélő showvá fajulni. A kérdés az, hoyg mennyit teszek meg a túlélésért? Mennyit vagyok hajlandó utazgatni tfl-en. (Transportforlondon) nagyon hasznos weboldal:http://www.tfl.gov.uk/
Mindig friss info szerint számítja, hogy jutsz el ából bébe.
Szóval végül megtaláltam a helyet, ami egy jó öreg angol pub volt, a földszinten kocsma, emeleten koncertterem.
És igen 5 és fél honap után belebotlottam abba, amit még akartam. felfedezni ismeretlen bandákat, akik ingyen zenélnek egy kocsmában. Egy picit ez még több is volt. Mert ingyen volt és nem csak úgy zenéltek, hanem jók is voltak!
És Kevin valóban tt volt és még másik 3 indie geek. Majd a létszám egész felduzzat 7 főre. Nos azt kell mondjam, igazi geek volt mind. Otthon sosem tartoztam volna ilyen looser bandába. Itt meg ez van:) De végül is nem mindegy? A koncertek jók voltak, a hely jó volt és mégsem voltam egyedül. Szeretlek titeket indie geeks.:)
Együttesek:
History of the apple pie
Playlounge
Bare Pale
Személy szerint nekem a Bare Pale tetszett a legjobban, bár a history volt a főzenekar.
Igaz nagyjából mind amolyan gimis zenekar volt, de ha itt ennyi jó zenész palánta van, hogy csak egy este 3 olyan zenekar játszik, hogy később akármelyikből lehet még akármi, akkor pl. nem tudom, otthon mi esélye van az indie zenekaroknak.
Kívánom mindegyik zenekarnak, hogy egyszer majd elmondhassam, hogy oh hát én láttam őket Londonban 2013-ban, amikor még csak kis csírák voltak:)
 |
| a maszkkészítővel |
 |
| itt megpróbáltunk nagyon gótok lenni |
 |
| Anikóval, aki már sajnos csak március 15ig dolgozik a PXLnek, szerintem kinyírna, ha meglátná ezt a képet:) |
 |
| még mindig a kedvenc parkom: Soho square |
 |
| Indie geeks |
 |
| Indie geeks |
 |
| a koponyás az vmi svéd lager beer |
 |
| és még egy indie geek |
