szigetlakó lettem: július 2013

No hát csak távírati stílusban írok ma, mert rendkívül fáradt vagyok. Ami annak a jele, hogy tartalmas hétévégém volt. És ami nnél is jobb holnap nem megyek dolgozni sállálálál. 2 hét szabi!!!! És jön Johnny és megyünk Walesbe, szóval el9tte azért még itt a heti adag.

No hát csak távírati stílusban írok ma, mert rendkívül fáradt vagyok. Ami annak a jele, hogy tartalmas hétvégém volt. És ami ennél is jobb holnap nem megyek dolgozni sállálálálá. 2 hét szabi!!!! És jön Johnny és megyünk Walesbe, szóval előtte, azért még itt a heti adag.

Nos miután ügyesen eltöltöttem a hetem Ubridgeben, két edzésel, meg 1 a patak parotn a parkban hetergéssel, mert most már 2 és fél hete nyár van... Se eső, se szél csak a forró nyár és még este is meleg van! Juhuuuu. Na de szóval, miután sehol nem voltam a héten, annél inkább belevágtam a lecsóba hétvégén.

Pénteken beugrottam az Oxford streethez a Smashing Pumpkins jegyekért és egyben sikerült megvételezni egy igen szép táskát. Majd a terepet Dalston felé hagytam el, ahol Timivel találkoztunk, aki hihetetlen jól nézett ki. Nem is láttam még ilyen csiniben. Picit ahogy ő fogalmaz nyerítettünk a környéken, aztán becsatlakozott hozzánk a barátnője, aki szintén magyar. Az élelmes fajta. Az aki 15 évvel ezelőtt felült az Attila tours rohadó buszára 50 fonttal a zsebében szerencsét próbálni és azóta is itt van és folyamatosan próbálkozik. Mert a barátaiért mindent megtesz, ahogy fogalmaztak lop csal hazudik és mindig ismeri a kiskapukat. Kedves este vele, jót mulattam, de az az igazság, hogy azért ez tőlem elég távol áll, én jobb szeretem tisztántartani az energiákat magam körül. Nem is nagyon tudtam sztorikat mesélni, leszámítva azt az egy estet, amikor Johnnyval fellógtunk a reptérbuszra, de az adta magát, spótán módon és megérdemeltük. :) És aztán az ideiglenes utitársaink pedig rebelnek neveztek minket eme cselekedetünk miatt. Mellesleg én csak viccból mondtam életme szerelémnek, hogy tudod az élelmes magyar, maikor nem figyel a sofőr fellóg a buszra, avgyis lógjunk fel, ő meg komolyan vette és már ültönk is hátul a buszon. Nem egy elveszett svéd:)

Na de. Két strawberry cider után én úgy éreztem hulla vagyok és ennyi elég is volt bevezetőnek. Amúgy a hely ahol ücsörögtünk, határozottan szimpi volt és az zene is kellemes indie muzsika volt, de a jófajta. Azonban, ha megkínoznának sem tudnám a hely nevét. Sajna. Majd próbálok korrigálni eme hibán.

Ah meg is van, thanks to google map:) Szóval határozottan ajánlom a helyet:

Marquis Of Lansdowne pub https://plus.google.com/112043915317557235191/about?gl=hu&hl=en

Oh és úgy látom sztori is van a pubhoz:

http://savethemarquis.wordpress.com/page/2/

Szombaton kitaláltam, hogy én már pedig Camden Marketezni fogok. Hibába ugyan a fogamhoz kéne verni a garst, mert a múlkori topmodel leszek miatt, egy kicsit legatyásodtam. Na persze ez nem megy valahogy. És életmeben először, nem rohantam, volt időm mindent tüzetesen megnézni és felfedezni. Találtam halálosan olcsó árusokat, ruha darabja 5 font, meg vintage shopot, ahol nem a szokásos horror árak voltak, hanem minden darab 10 font. De bőrkabátok is. Szóval határozottan érdemes elmenni a legtávolbbi zúgába a piacank. A megtett méterekkel arányosan csökken a ruhák ára ugyanis. Milyen kár, hogy nem akartam cipekedni, mert aztán Davinával taliztunk, akinek a szülinapját ünnepeltük. Kezdetnek egy snake bite a Hobgoblinban, hamár Camdenben vagyunk, szigorúan kint ülve, majd elmasíroztunk a Piccadilly-re hogy találkozzunk két jóbarátjával, egy egyiptomi-olasz párral. A srác muszlim a lány olasz és elég vad és öntudatos. Érdekes volt látni őket. A olasz forróvérűzabolátlan természetű leányzó találkozott a szigorú elveket valló és az épp ramadan-t ülő sráccal, aki épp nem eszik, nem iszik, nem káromokodik és nem él szexuális életet. Annyi izgalmas dolgot tanulok itt mindig. Határozottan érzem, ahogy tágul a világképem. Érzem, ahogy repedeznek a fali és arégi tévhiteim ledőlnek és helyettük a tágult tér marad.

A Sohoban az O'Neil nevű ír kocsmában ettünk Davi kérésére, elötte és utána is a Sohoban bolyongtunk, elmondásuk szerint tudták hova kell menni, mert ők ott dolgoztak a Sohoban. Na da azért szép nagy sétát tettünk a 12 Barig. Szerintem totál eltévedtek és foaglmuk sem volt merre kell menni, csak nem akarták bevallani. Amúgy nem nehéz eltévedni a Sohoban. Mert csak egy biztos pont van, hogy én tuti mindig beleütközöm ugyanbba a sarki kocsmába, aminekmost már meg fogom tanulni a nevét. A 12 Barban aznap punk rock- postpunk nap volt és autentikus (legalább 50+) punkokkal volt tele a hely. Na jó nem volt tele, csak olyan kellemesen. És mivel belépős a hely a slep az kintmarad, amitől tényleg nagyon eredeti hangulata lesz. A punkok meg tényleg nagyon oldschoolok voltak. Nem a tarajos tarhálossal, hanem az olyan Johnny Rotten verziókkal. És inkább egy picit már a postpunkba hajlók. Amint beléptünk a Cure Lovecat-jét kezték el tolni, majd folytatták a The Clash London calling-gal. Hát szerintem elég jó volt. Kellemesen elmulattuk az időt, biliárdoztunk és még 2 jéger is lecsúszott. Az idő meg elszállt és tekintve, hogy nekem reggel 10 re már az alternative marketen kellett lenem Miriammal, fél 3kor már el is indultunk haza.

Miután kemény 3 órát sikerül aludnom, kissé kótyagosan összekapartam magam, hogy felüljek a Piccadilly line-ra mivel a hétvégn a teljese metropolitain le volt zárva, ami aztán egy további óra alvásra adott lehetőséget nekem.

Alternatív marketet meg nem igazán értem miért hívják így. Én azt feltételeztem, hogy mindenféle alternatív ruhákat fognak ott árusítani, de ez szinte kizárólag goth cuccok piaca. Ha mázlid van és sikerül asztalt kapnod, ami állítólag majdnem lehetetlen, akkor odaviheted megunt cuccaid és ha szerencséd van jól el is adhatod. Ha. Hát mi ma nem voltunk szerencsések. Miriam még eladott pár ruhadarabot, de az én egyébként tényleg alternatív ruháim a kutyának sem kellettek. Szóval nem hogy nem csináltam bevételt, de még több cuccal is jöttem haza. Mert annyira nem volt vevő, hogy délután 4kor már majndem mindenki féláron adta a dolgait vagy elkeztünk cserélgetni egymással. Például az én fekete fehér csíkos Dorothy Perkins rucim elcserélődött egy szintén fekete fehér csíkos Dortothy Perkins rucira. De most legalább van egy új fazonú ruhám. Igazából én azt sem bántam volna, ha csak elcseréltem volna a ruháim. MÁr az is jobb, mint hazajönni velük. Szóval szegények egy része marad velem, más része viszont megy a charity shop-ba. Legalább teszek valami jót valakinek. De tiszta döbbenet volt, hogy kb. 20 vásárló volt egész nap, a többi érdeklődő pedig a többi árusból került ki. Gyakorlatilag egymást húztuk, hogy ha eladok valamit, akkor megveszem. És valahogy nem jöttek a vevők, az a kb. 20 meg reggel 11 kor már ott volt és estig ott köröztek. Ami nekem nagyon fura volt, de valószínüleg tudták, hogy 4 után itt leárazás lesz. És lehet nekem is inkább ezt a take your time technikát kéne követnem, mert például tegnap két karkötőt is vettem Johnnyimnak, mint évfordulós ajándék és utána megláttam a tökéleteset. De addigra már nem volt pénzem. Most meg izgulok, hogy leglább az egyik tetszen neki...AMúgy is sokkal megfontoltabban lehet vásárolni, ha az ember nem rohan, ahogy általában én szoktam intézni ezt. Szóval megpróbálok kicsit lassítani, abban a városban, ahol egyébként mindenki rohan...

És például ezt a taktikát követve vásároltam 6 fontért (12 ról leárazták) egy kínai selyem ruhát Nelli esküvőjére, ami tökéletesen illik a múltkor egy charityben vásárolt 3 fontos kínai selyem táskámhoz. Nem csodálatos az élet lassabb üzemmódban? És különben is annyi ruhám van, igazán nem kell több. Hahahhahha...Nem hiszem, hogy ezt komolyan mondtam:)

Mellesleg nem is éltem meg kudarcként, hogy nem sikerült eladnom semmit. Egyszerűen az én ruháim, nem gótikamónikásak. És mellesleg eldumizgattunk Miriammal, meg jól becidereztünk közben, szóval én jól éreztem magam. És ez a lényeg.

Párizs mióta London főlátványossága?

Na erre megyünk Miriammal:)

A designer kollekcióm, a két szoknya, amit én varrtam, de senkinek nem kellett. Illetve volt aki megvette volna, csak az meg 2x akkora volt, mint a ruha.