2013. január 31., csütörtök

China town, vintage fashion fair and lots of Love:)

Hétvégén Johnny volt a soros a látogatásban.
A program hétvégére

-China town
-Tottenham Court pubozás
-vintage fashion fair

És ami megvalósult:
Kicsi Oxford street shoppinggal, egy rövid látogatás a British múzeumban, átrohanás az északa-amerikai  indián kiállításon http://www.britishmuseum.org/explore/highlights/highlight_objects/aoa/t/double-headed_serpent.aspx  Chinatown tsing taoval és kacsával (én nem ettem állatot továbbra sem:), aztán 12Bar, aminek szerintem a világon a legkisebb színpadja van, de nagyon klassz hely, aztán vasárnap a vintage fashion fair, ami nem is volt olyan nagy, mint gondoltam, de viszont marha jó környéken volt.
http://www.vintagemarketplace.net/avff-fair-calendar.html
Igazából nem is néztem pontosan hol van, így a Holland parktól sétáltunk kezünkben az alább mellékelt kávékkal. Az, hogy az én nevem nem tudják leírni még csak hagyján, de a Johnny, az miért olyan bonyolult? Egy angolnak?
A vintage fair egy színházban volt és nagyjából ez az egész vásárt jellmezte. Rendkívül drágán lehetett vásárolni abszolút nem hétköznapi ruhákat, de nagyon élveztem az egésznek a hangulatát. És megint találtam ezüst ruhát. Lehet kéne egy ezüstruha gyűjteményt csinálni. Mondjuk attól félek a gatyám is rámenne. Ezen a vásáron simán 150 font volt egy darab ruha.
Szóval mint kiderült a vintage fair simán a portobello roadnál volt és Johnnynak is nagyon bejött a környék. Annyira jó volna odaköltözni...És igazából White cityhez megy is busz Uxbridgből, kár hogy dugó esetetén vagy két óra eljutni ából bébe. De egyszerűen imádom azt a környéket, elbűvölő a hangulata. Most nem csináltam képeket a Portobello roadon, hiszen egy szeptemberi alkalommal már töltöttem ide fel képeket.
Ó és belebotlottam a kardigánba, amit még szeptemberben néztem ki, csak akkor még a 25 font is sok volt érte. De most velem jött:) Rám várt, hát nem kedves? És ami fura, hogy szürke...Soha életemben nem hordtam szürkét, mert attól olyan szürkének érezném magam, de ez egy mese. A melóban is mindenki dícséri, amit nem tudom, hogy jó e, lévén sok kolláganő elég rosszul öltözött, na de azért a divatosabbja is megdícsérte:)


Hobbitok vagy orkok?


Jó tudom ciki így fényképezni ráadásul a wcn...







a pónik téli kollekciója




szóval így sikerült leírni a nevünket















2013. január 29., kedd

have a beer after work...

És négy hónap 13 nap itt tartozkodás után megtörtént a csoda és egy magyar kolláganővel elmentünk egy pubba munka után és söröztünk és dumáltunk és nagyon jó volt. :)
Persze ő már az összes puban volt Uxbridgeben, mert mint kint kiderült a CRAkkal lehet menni pubozni meló után. Csak a  drug safety-sek bénák...
Na de összegezve, ez volt a legcukibb pub Uxbridgben és az eddigi legolcsóbb Londonban. 2.80 illetve 3 font között a pint ale.
Összességében vegyes társaság, az középkorú öltönyös, újságot olvasó nyugger, vöröshajú 30as punk, 50-es rock n' rollerrel. Mindenféle volt férfiban. Viszont rajtunk kívül egy nő volt csak: a pultos...

http://www.beerintheevening.com/pubs/s/44/4456/Queens_Head/Uxbridge



Múlt heti sörözés meló után:

http://www.grandunionbars.com/paddington/

A történet annyi, hogy egyszer nem is olyan régen beregisztráltam egy weboldalra, ahol én azt gondoltam, hogy velem hasonszörűekkel találkozhatom. Vagyis külföldre költöztem, társaságot keresek segítség.
Szépen meló után felültem a metropolitain linera és meglepően gyorsan be is értem a citybe. Viszont a helyet meg nem találtam, akarhogy kerestem. Végül két kedves angol igazított útba, az egyik hölgy előzékenyen kikereste nekem a post code alapján a pubot az iphone-ján. Nem is értem minek vettem smart phonet, ha mindenkinek van és szívesen használják, kérés nélkül azonnal...
Na de a hely maga rejtve volt, mert bár Paddington station régi belvárosi  rész, a hely jól volt álcázva újépítésű lakóházakkal. A házak között bájos kis kanális, hidacskával és a végén ott a Grand Union. El is képzeltem egyből, hogy ha itt laknék nyáron milyen kellemes lehetne.
A pub igazából egy bár.
Különbség a pub és a bár között:
Pubban csapolják a sört és általában old school brit pub külseje és belső tere van, tapétával, szőnyeggel, helyi alkeszokkal.
Bár: nincs csapolt cider. Sőt alngol cider sincs, csak svéd Koppaberg.
Viszont kellemes meglepetés, hogy a CS (citysocializing.com) fizet egy koktélt ajcsiba. Kiszámoltam, elég csak kétszer elmenni egy hónapban és máris visszakapom a regisztrációs havi díjat folyadékban.
Na de az este nyomozati kérdése:
Ha valaki angol és Londonban született és itt is nőtt fel, miért van szüksége egy ilyen oldalra? Hiszen csak kéne, hogy legyen itt pár baratja, mint ahogy Budapesten nekem is van volt sok barátom.
A válasz:
Többnyire korai 30asok voltak jelen. És a két helyről (reprezentatív minta, egy nő és egy férfi volt kikérdezve) is pontosan ugyanazt a választ kaptam. Ebben a korban sok barát elment külföldre, másik városba, csaladja, gyereke van, vagy egyszerűen csak bepunnyadt és nincs kedve menni, vagy nincs pénze... Szóval kokrétan ugyanabban a helyzetben vannak, mint én.
London talán 10 millió magányos lélek városa. Általánosságban is az a véleményem, hogy itt nagyon egyedül érzik magukat a népek.
De nem is csoda, egyszerűen itt nem olyanok, mint otthon. Bár igen jól eldumizgattam több emberrel is, mégsem volt senki sem, aki mondjuk elkérte volna a számom, hogy huu hát ez élmény volt dumizzunk máskor is vagy bármi...Nem csodálom, hogy magányosak és nincs barát, akivel elmenjenek valahova. Valahogy az az érzésem, hogy csak úgy vannak itt a népek, de nem élnek igazán.
Melóban is sokszor, ha megkérdezem az egyedülálló leányzókat, hogy telt a hétvége a választ legtöbbször az, hogy hát el akartam menni a gymbe, de végül  mégsem. Mi a baj ezekkel az emberekkel? Miért nem kötődnek senkihez? Hol vannak a  jófejek? Vagy ebben a korban már mindenki rigolyás és csak magával törődik?
Komolyan nem értem. De viszont hála a rengeteg közösségi oldalnak, amelyek próbálják a sok kis elszigetelt emebkét egy nagy masszává kovácsolni, többet nem fogok unatkozni.
Gyakorlatilag minden napra van 5-6 program hétvégére pedig megszámolhatatlan mennyiségű. És ez csak egy weboldal, de van egy rakás. Arra gondoltam végigtesztelem az összeset, amíg itt vagyok. Jó mókának tűnik és majd riportálok itt, linkkel, meg miegymás.
Annak a 3 embernek, aki olvassa a blogom...
Nektek köszi:)



2013. január 20., vasárnap

Ömlesztve, amely fejezet végére kiderül, hogy az articsóka nem is finom

Mivel sok a lemaradás, ezért most egy pár eseményt egybe raknék. És pár gondolatot is ebbe a fejezetbe sűrítenék be.
Mint pl. hogy az angolok pudingok. Nem is tudom, hogy bírták uralom alá hajtani, azt a sok területet. Ha valaki egyszer úgy érzi, hogy meg kéne támadni Angliát és elfoglalni, javaslom tegye ezt télen, lehetőleg hóesésben. Ezek a kénylemes brittek semmit nem fognak tudni tenni, nem hogy védekezni. Inkább otthon maradnak és a kandalló elött teát szörcsölnek. Ez alatt csak azt értem, hogy péntek óta hó borítja a szigetet és ezek itt képtelenek ezzel bármit is tenni. És mindenki be van ijedve és minden programot töröltek. Na persze nem mondom nem rossz néha kicsit otthon pihizni, de azért ez így elég ömleszve jött...Úgy volt, hogy egy izgalmas hétvégének nézek elébe rakás tervvel, de semmi nem maradt belöle. Azért voltak kellemes pillanatok hála Timinek...És nagyon jóó a hókiflije és a cicája pedig tisztára olyan, mint Vacak, csak kedvesebb:)
Na de az ömlesztés:
Mert említettem, hogy találkoztam múlt héten hétfőn végre Davival, ami szuper volt, mert elötte még beugrottam kifosztani a Topshop-ot. Igen jól esett bemenni leárazás idején és a két karomat fullrapakolni ruhával és bevonulni a próbafülkébe. Végül persze csak egy nadrágot vettem, ami eredetileg 65 font lett volna, de én 20-ért hozhattam el. Foglalmam nincs hova fogom felvenni, mert nem egy hétköznapi viselet és nem is áll tökéltesen, de egyszerűen nem bírtam otthagyni. 4 hónapja vagyok itt, de ez volt az első alkalom, hogy munka után "beugrottam" az Oxford streetre shoppingolni. Lehet sekélyes  vagyok, de akkor is élmény volt. Aztán Davi elvitt egy helyre. 12Bar, hát úgy nevettem. Ez volt az a hely ahova Nickzaddal nem mentünk be, mert nagyon hangos volt, de nagyon szimpatikus is ugyanakkor. Most csendes volt, ugyan szólt a zene, de csak pár arc volt. Lecsúszott pár pint cider és kellemesen eldumiztunk a dolgokról, ahogy vannak.

Aztán volt egy hétvége Göteborgban, amit már korábban elmeséltem.

Aztán találkoztam Dórával a héten. És az is szuper volt. Kivételesen nem kocsmában kötöttünk ki, hanem egy planet organic nevű helyen, ami szuper jó volt. Úgy is éppen kerestem, hogy vajon hol vehetnék már végre natural vagy bio testápolót. Na hát a planet organic az ennek a meccája. Minden van, étel, ital, krémek, vitmainok, mi szem szájnak ingere, és persze minden olyan gusztusosan csomagolva, hogy legszívesebben azonnal beleharapnék. Még a szappanba is. És van egy bár, ahol ehetsz ihatsz persze minden csak szuperegészséges alapanyogokból. És pl. van igazi csoki, ami nem tartalmaz cukrot és minden összetevője csak sajtolva és nem volt kitéve hőnek, így minden vitamin benne van. Szóval, ha bent laknék a cityben, akkor minden héten elmennék ebbe a boltba egy nagybevásárlásra.

És aztán jött a hétvége.
Pénteken tiszta káosz volt már az irodában is. A havazás miatt, alig voltak bent. Amiben az volt a vicces, hogy reggel, miközben reggeliztam néztem a BBCt, ahol is a meterológus lelkesen magyarázta, hogy egész Anglia hó alatt van, mire én kinéztem az ablakon és egyszerűen nem láttam nyomát sem a hónak. Ezek szerint Hillingdon nem Anglia része? Vagy csak a mi házunk felett nem voltak hófelhők?
SZóval szépen bementem, de mire beértem, elkezdett havazni és ez most kivételesen igaz hó volt délutánra kb. 10 centi vastag lett a hótakaró. Közben a kollégak, akik mégis bemerészkedtek, folyamatosan osontak haza, mert féltek, hogy vagy nem lesz közlekedés, vagy valami oknál fogva nem tudnak hazamenni. Még Magda a lengyel lány is bedobta a törölközött, pedig reggel még nagy mellénnyel mesélte, hogy ez itt nem hó és nem is tél, bezzeg Lengyelországban...
Én végül háromnegyed 4kor leléptem és elindultam, hogy megutaztassam Timit. Hát nem gondoltam volna, de konkrétan 3 órát tartott az utam east Croydonba. Azt hittem a hajam kitépem, mire odaértem. És egy tanulság, az oyster cardom (helyi bkv bélet) jó lett volna a vonatra is...Timi nagyon jó fej volt, süttött hókiflit és nagyon fincsi volt és a cicájától is teljesen el voltam ájulva, ugyanis kiköpött Vacak, de ezt már említettem. Leszámítva hogy Murcinak sajnos csak egy szeme van, de hihetetlen cuki kis jószág, szóval agyon abajgattam:) Persze közben meg rettenetesen hiányzott az eredetije. Vagyis tulajdonképpen Murci öregebb Vacaknál.
Az utazás jól ment és igen érdekes fizetséget kaptam érte..:) Mindenestre köszi Timi, jövő szombaton majd teszteljük Johnnyval:) Még sosem dolgoztam ilyen cuccért:)
Oh és itt ragadnám  meg az alkalmat, hogy megkérdezzem, tudja valaki, hogy lehetne a blogom leszigorítani, hogy csak azok olvassák, akik tudják a linket? Ugyanis valamelyik nap rápillantottam, hogy milyen oldalakról lett legtöbbet megnyitva és egy pillantra megfagyott bennem a vér, amikor azt láttam, hogy egy orosz pornóoldalról...
Na de vissza hétvégre. A kellemes péntek után, reményekkel telve nyitottam ki a csipám szombat reggel, de sajna az összes aznapi tervem ment a levesbe, mert Londonban az élet is megáll, ha leesik egy kis hó és mindenki bepánikol és mindent lemond. Így maradt az újratervezés és bár az este végére nyűgös, fáradt, átfagyott és kimerült voltam, amelyért elnézéssel tartozom Timinek, azért végül is nem volt rossz és viszont tanulságos.
Pl. Timi elvitt egy piacra, meg a croydon-i primarkba, ahol ugyan úgy volt, hogy nem veszünk semmit, de hát ugye nőből vagyunk, így azért csak eljutott valami kis portéka a pénztárhoz. A piacon meg felmerült bennem a kérdés, hogy az articsóka azon kívül, hogy jól néz ki és Budapesten még egy éttermet is elneveztek róla, mire jó és milyen íze lehet?
Ezután elindultam a National Gallerybe, hogy kicsit kultúrálódjak és megnézzek egy kiállítást, de én bolond az gondoltam, hogy majd az Oxford Circusról elgyalogolok a Trafalgar square-re. Na mondanom sem kell, hogy a múzeumból semmi sem lett. Helyette minden boltba betértem, minden árleárazást végigtapogattam, felpróbáltam egy rakás ruhát, majd végül semmit nem vettem. Jól el is fáradtam, aztán átsétáltam még a Goodge streetre, ahol betértem egy pizzériába és gondoltam eszek egy pizzát articsókával. Igazából nem is volt tudatos a választás, csak gondoltam, miért ne próbálnék ki valami extrát. Hát...Az articska savanyú. Vagy én valami romlottat kaptam. De a lényeg, hogy választ kaptam a délelőtti kérdésemre, ami azt a tanulságot hozta számomra, hogy a feltett kérdések valahogy mindig megválaszolódnak. Szóval csak kérdezni kell és kapunk rá választ, akár mi magunktól is.
Bár hulla voltam, azért még kimetróztam Daltson Junctionig (pontom 50 perc alatt és 3 átszállással ott is voltam), ahol újra össze futottam Timivel, mert igény volt a társaságomra. Megittam egy keserédes forralt bort meg egy kicsit kevésbé keserű ale sört és 10 kor, mint a jógyerekek hazajöttem. Már éjfélre haza is értem. Egyszerűen botrány. Élehetetlen ez a város. Ha elindulsz bulizni, mindig ott a nyomás, hogy te jó ég, hogy fogok hazajutni és hány órát kell dekkolni a hidegben a csatlakozásra várva. Na persze legalább van csatlakozés... Nem tudom, ha beköltöznék közelebb a cityhez, ez mennyivel lenne jobb? akkor meg ugye naponta kéne ingáznom a melóba. És mivel már csak októberig szándékozom Londonban maradni, ki kell találnom, mi a legidealisabb lakóhely számomra.
Ja mellesleg ma reggelre egy francia brunch volt betervezve. Azt hiszem meg sem lepődtem, amikor lemondták. Ma reggelre leesett még több hó, ami a arra késztette az én ismeretlen új barátnőmet, hogy inkább el sem indul. Szóval én erre föl úgy döntöttem, hogy a lábamat sem teszem kis a szobámból. Ami nem sikerült, mert kimentem a konyhába enni, meg még takarítottam is, amíg Joe mindent elmosogatott.
Hát így. Az articsóka bár roppant gusztusos növény, de savanyú.

Mr. Fawlty 2




készül a pirítós reggelire Timinél







számomra rettenetesen vonzó, hogy mindenből, annyi féle van, hogy képtelen vagyok választani


BT torony











Nos én felmentem, szerintem köze nincs a 15 emelethez. Simán fent voltam pár perc alatt, pedig nem vagyok most jó kondiban. Ismétlem: Az angolok pudingok.


Organic food mecca


ez itt mind tofu


chips helyett szárított alga wasabival



Fatigue fighter and detox



nem céklalé gyömbérrel ,hanem frissen facsart vér


vintage shop