2014. október 13., hétfő

Maggie


Itt lakom

Maggie az új otthonom. Szeptember 25-én költöztünk össze és imádom. Csodálatos. És amellett, hogy mindenképp le kell szögeznem, hogy mekkora nagy dolog itt Londonban a kettes zónában lakást bérelni, azt is el kell mondjam, hogy nem csak ezért nagy dolog, hanem azért is, mert életemben ő az első lakásom. Még ha bérelt is. De én csináltam egyedül. Igen tudom volt nagyobb otthonom, de azt csak úgy kaptam, csak úgy betettem a kis fehér seggem. Soha semmit nem tettem érte, anyámék kűzdöttek érte, mindenféle harcokat vívtak, hogy legyen egy otthonom, ahova a kis férjemmel beköltözhetek. Aztán a férjem kűzdött érte, hogy fel legyen újítva, én meg csak úgy ott voltam. mit sem törőde rokonokkal és kűzdelmekkel. Kicsit festegettem, kicsit szépítgettem, ennyi.

Maggie viszont az én vérem. Én találtam, én szerettem bele, én fizetem a  931,46 fontos bérleti díjat, plusz a rezsit, ami előreláthatólag 155 font havonta, önkormányzati adóval. 85 font kérem csak az adó. De megéri, mert imádom őt. Legszívesebben sehova nem mennék, csak itthon üldögélnék, Maggie-vel. És tök jó érzés, hogy én dolgozok meg érte és én teremtem a lehetőséget meg magamnak. Bár ezzel együtt egyfajta félelem is költözött a szívembe, hogy mi lesz, ha nem lesz elég pénzem fenttartani őt, mi lesz ha ki kell innen költöznömé s elveszítem őt. Ami egészen vicces, hogy hogyan keletkeznek a mindnenapi egzisztenciális félelmeink.
Igazából csak 2 és fél éve keringek hontalanul a világban, de most az érzem, hogy még sosem volt otthonom. És most van. Ő az első. És imádom.

És akkor pár kép vele róla:
Ez az az ház, ahol élek
A bejárati ajtó, belülről

Flat 6, ez mi vagyunk. És az angol lábtörlőt is bérlem:)

Vele egyik reggel találkoztam, de pl. péntek éjjel az ablakom alatt két róka partizgatott.

Kilátás a múltra, mintha az angol ipari forradalomba csöppentem volna. Igen így néznek ki a sorházak hátulról.

Mert minden kertbe kell egy piros telefonfülke


Eme vitágokat Maggie kapta, mikor összeköltöztünk 


HUNGRY-ba (nem én hibáztam itt) is lehet telefonálni 15 pennyért percenként, itt a környéken vásárolható SIM kártyával

Magyarok a környéken...
És Maggie belülről, imádom a kis részleteit:


Az előszobám, a meseablakkal

Konyha és feljárat a hálószobába


Ebédlő és feljárat a tárolóhelységbe



Ebédlő és nappali


A saját fürdőszobám!




Ha esetleg nem tudnám, hogy Angliában vagyok:)
És ilyen az amikor hajnali 5kor a hálószobámban üldögélek, a  tetőtérben, közel Istenhez és a mindenséghez és blogolgatok. Úgy érzem ez a legszentebb rész az otthonomban. És ez itt egy szentséges pillant:) Fölöttem csak a tető és afölött a széles határtalan Univerzum, aki jóságosan magábafoglal engem is. Szeretlek és hálás vagyok. És köszönöm. Elmondhatatlanul boldog vagyok itt.

És a legfrissebb hírek, hogy már csak 1 hónapig lakok itt egyedül. Az előző posztba írtam, hogy, ahogy kiköltöztem West Hampstead-i zugomból, az volt az érzésem, hogy West Hampstead-del lezárult egy korszak és egy új nyílt meg. És ez a korszak volt a bolyongás korszaka. A szingli lét. És most nem sokára újra együtt fogok élni egy férfival. Ami időnként kicsit para, mert eléggé elvadultam itt az elmúlt két és fél évben, furcsa lesz hozzászokni valakihez, de van időm megszokni, mert egyelőre ő 3 éjjel dolgozik, ilyenkor lehetek a magányos oroszlány, aki hajnalban felébred és posztolgat, mert épp az esik jól és tovább élvezthetem Maggievel való kapcsolatom is:)

Ps. mivel van egy kényelmes szófaágy a nappaliban, mindenkit szívesen látok, aki 1. eljutott idáig a blogom olvasásában, 2. nem bánja, hogy a nappaliban kell aludni. Csókok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése