Hát ez a nap is lejött. Újra December 31 van, mint általában 365 naponként. Nem hiszem el milyen gyorsan eltelt ez az év. És mennyi minden történt!! Te jó ég. Ha ez így folytatótik lehet szívrohamot kapok egyszer csak...
Szóval tavaly ilyenkor 3 gyerek és a feltételezett nagy Ő társaságában, valahol Svédországban nagyon reménykedtem, hogy egyszer csak ott fogok majd élni Vele. Közben meg szomorú voltam, hogy nem lehetek a barátaimmal, akiknek a posztajait a fbon lestem. Miközben persze nagyon féltem, hogy a megérzéseim valóra válnak és soha nem fog megtörténni az a bizonyos svédországi kitelepülés. És aztán volt egy síelés is Svédiában Februárban, aztán jött a lavina és mindent magával ragadva elborított a szürke homály. Csak kapálóztam és kerestem a kiutat. Miközben ezer partyn, randin estem át. Felkavartam az álló vizet és felkavartam mások életét, szerettem, gyűlöltem és gyilkoltam. Eljutottam az abszolút mélypontra. Oda ahonnan már csak egy út van. A felfelé. Kerestem a kiutat, kerestem a békét. Ezer szorongós, félelemmel teli órában. Aztán egyszer csak felsejlett a fény az alagút végén. És elindultam felé. És most itt ülök és a lavina utóhatásai még mindig dolgoznak, még minidg kicsit mozog a föld, de most sokkal izgalmasabb dolgokat sodor irányomban.
Te jó ég.. 2014. Egy eseménytelennek mondható 2013 után. Kicsit talán már túl sok is voltál. Köszönöm, hogy véget érsz és köszönöm, hogy ilyen szépen zárulsz, ahogy mindig, minden jó ha a vége jó. 2 költözés, sok kis kaland, maniás depresszió, kétségbeesés és hatalmas életszeretetfröccs, megtisztulás és eszmélés után, most itt vagyok Londonban. Ahol mindig is lenni akartam. Majdnem a közepén. Van egy csodás lakásom, egy csodás pasim és azt sem tudom melyik barátommal találkozzak a következő órákban és hol is lenne a legjobb ünnepelni, hogy vége az évnek és kezdődik valami nagyon ígéretes új fejezet.
Köszönöm mindennek és mndenkinek, amit kaptam. Örök hála és szeretet mindannyiotoknak, hogy rezgéseitekkel jobbá és szebbé teszitek a világot. Imádlak titeket! Imádom az életet!
Boldog új évet!
Szóval tavaly ilyenkor 3 gyerek és a feltételezett nagy Ő társaságában, valahol Svédországban nagyon reménykedtem, hogy egyszer csak ott fogok majd élni Vele. Közben meg szomorú voltam, hogy nem lehetek a barátaimmal, akiknek a posztajait a fbon lestem. Miközben persze nagyon féltem, hogy a megérzéseim valóra válnak és soha nem fog megtörténni az a bizonyos svédországi kitelepülés. És aztán volt egy síelés is Svédiában Februárban, aztán jött a lavina és mindent magával ragadva elborított a szürke homály. Csak kapálóztam és kerestem a kiutat. Miközben ezer partyn, randin estem át. Felkavartam az álló vizet és felkavartam mások életét, szerettem, gyűlöltem és gyilkoltam. Eljutottam az abszolút mélypontra. Oda ahonnan már csak egy út van. A felfelé. Kerestem a kiutat, kerestem a békét. Ezer szorongós, félelemmel teli órában. Aztán egyszer csak felsejlett a fény az alagút végén. És elindultam felé. És most itt ülök és a lavina utóhatásai még mindig dolgoznak, még minidg kicsit mozog a föld, de most sokkal izgalmasabb dolgokat sodor irányomban.
Te jó ég.. 2014. Egy eseménytelennek mondható 2013 után. Kicsit talán már túl sok is voltál. Köszönöm, hogy véget érsz és köszönöm, hogy ilyen szépen zárulsz, ahogy mindig, minden jó ha a vége jó. 2 költözés, sok kis kaland, maniás depresszió, kétségbeesés és hatalmas életszeretetfröccs, megtisztulás és eszmélés után, most itt vagyok Londonban. Ahol mindig is lenni akartam. Majdnem a közepén. Van egy csodás lakásom, egy csodás pasim és azt sem tudom melyik barátommal találkozzak a következő órákban és hol is lenne a legjobb ünnepelni, hogy vége az évnek és kezdődik valami nagyon ígéretes új fejezet.
Köszönöm mindennek és mndenkinek, amit kaptam. Örök hála és szeretet mindannyiotoknak, hogy rezgéseitekkel jobbá és szebbé teszitek a világot. Imádlak titeket! Imádom az életet!
Boldog új évet!
