2015. január 25., vasárnap

Happy Cambodia!

a teljes sztori  a másik blogon.

http://theinnerpearl.blogspot.co.uk/2015/01/egy-kis-szabadsag.html

2015. január 3., szombat

Closing down (the late Xmas post)

Most hogy nyakamon a Karácsony végre ráérek leülni és irogatni itt ezt azt. Annyira nyakamon, hogy már tulajdonképpen szent este is van. Anyu a konyhában főzicskézik. Ahogy egy kedves barátném mondtam, hazajöttem az anyahotelba. 
De akkor most megragadom az alkalmat, hogy minden kedves ismerősnek és nem annyira ismerősnek is nagyon boldog karácsonyt kívánjak. Élvezzétek a szeretetet és a békességet és emlékezettek az élet csodájára. Mert az élet egy csoda. Akkor is ha félünk, akkor is ha fázunk és akkor is ha nehéz hinni. A hosszú sötét téli estéknek immáron vége és jön a fény birodalma. A nappalok egyre hosszabbak lesznek és egyre melegebbek. Akkor is, ha ott a január meg a február. De haladunk a tavasz felé. Vége a búnak és befordulásnak. Itt a világosság ideje. Ahogy az ősidők óta lenni szokott, mindig eljön az öröm, boldogság és békesség ideje. Ünnepeljük szeretetben ezt a csodát. 

Hát lássuk, mit is csináltam elmúlt nem is tudom mennyire hosszú időben. Az igazság az, hogy már nem fotózok mindig, így sok minden ki is marad, mert elfelejtem.

Volt egy lakásavató partym, ahol két barátnémmal rúgtuk szét a falakat. És én meg így vártam őket. 


Amikor már minden elfogyott, akkor előkerültek eme kis üvegek.


Miriamtól kaptam ezt a tea majmot.
És pozőrködtünk is egy csomót:)

Aztán voltam Jesus and Mary Chain koncerten a régi idők tiszteletére. A koncert helyszín valami csodás volt. Úgy hívják Troxy és valahol kelet Londonban van. Egy csodálatosan felújított Art Deco koncertterem. ÉS ez volt a legtöbb amit itt most elmondhatnék. Nekem kicsit csalódás volt a koncert több szempontból is. De legalább jártam egy új helyen Londonban:) Ezzel akkor le is zárhatunk egy régi korszakot.






Aztán végre megérkezett új jogositványom is. Amit a magyar hivatalokban többszöri utánjárással sem tudtam elintézni, azt Angliában, egy telefonhívás és egy a helyi postai irodába elfáradás után 6 héttel a kezemhez kaptam, szintén postán. Imádom az angol bürokráciát. Szinte mindent el lehet intézni telefonon és postai küldemények útján. És habár voltak kétségeim és félelmeim is, mikor az útlevelem és a jogosítványom is postáztam, mindent szépen rendben vissza is kaptam. El tudjátok képzelni, hogy miután 33 évig úgy éltem, hogy mindig KELL hogy nálam legyen valamilyen igazolvány, Agliában egyszer csak úgy mászkáltam, hogy SEMMI igazolvány nem volt nálam 6 hétig. Hál istennek csináltam róluk egy fényképet a telómmal, ami később jól is jött. És ez itt tök NORMÁLIS. Senkit nem visznek be a jardra, mert nincs nála igazolvány. Max ha túl fiatal nem vehet alkoholt, vagy nem engedik be egy egy szórakozóhelyre. Na bumm...


Ez meg az új divat Londonban
Aztán volt egy este, amikor épp ültem a vonaton hazafelé és úton voltam az esti kungfu edzésre, de annyira nem volt hozzá kedvem, mert kezdtem úgy érezni magam, hogy elveszett az eddigi turista feeling. Azt éreztem már nem vagyok szabad, csak robotolok megint. HOgy úja belecsöppentem abba a mókuskerékbe, amiből annyi eergiaefetetéssel sikerült egyszer már kiszabadulnom. Munka, otthon, munka, edzés, otthon, munka...nincs idő semmire, csak a robot és valahova mindig menni kell. Szóval úgy döntöttem, hogy a nagy fenét és kivettem egy estét. Hazamentem és emberrel együtt fogtuk magunkat és bementünk csavarogni a citybe. És mekkora ötlet volt ez kérem. Egy csapásra visszajött a régi izgatott érzés és a régi szerelem. És ezúttal egy pasival az oldalaomon, aki szintén ugyanúgy szereti a várost és nem megy sehova, nem kell repülőhöz futnia, nem kell gyerekekkel foglalkoznia, csak mi voltunk ketten és még az a másik 12 millió ember, akik hozzájárultak eme hatalmas Babilon játszmáihoz. London we Love you! Már nem is tudom hol kezdtük a sétánkat, de áthaladtunk valahol a covent garden környékén is, hogy aztán a Temzén egy hidon átsétálva végig korzózzunk a SOuth Banken, majd a Leon nevű egészséges ételeket árusító gyorsétkezde láncolat London Bridge-i üzletébe kössünk ki. Ahonnan már a metró vitt minket haza.
Ez a busz nagyon menő. Mert hátul is van ajtó rajta. Ami itt újdonság :)




Beugrottunk ebbe a bájos pubba is 




Ez meg egy felkapott és egyben túlárazott vintage turkáló kirakata a Rockit. 




The real Greek határozottan megér egy látogatást. Olyan mint egy tapas bár csak görög kajákkal. És finom  borokkal. 


És felfedeztük, hogy van igazi opera Londonban és ez bizony olyan, amilyennek az ember elképzeli az operát Londonban. Hatalmas épület, impozáns csarnokkal. Még nem voltunk bent, de majd valami előadásra mindenképp szeretnék elmenni.




Parfüméria


És a kedven látványom Londonban. A Temze




Megvilágosodni könnyű:)

Hát nem gyönyörű














Ezt a pubot meg azért kellett lefotóznom, mert jó pár évvel ezelőtt, mikor még igazi turista voltam Londonban valahogy idekeveredtünk és a felismerés, hogy én itt már voltam magával ragadó volt. 



Idén nem voltam céges karácsonyi partin. Én szerettem volna menni, de a főnököm szerint szerződésesek nem mehettek. Amin picit szomorkodtam, mert már egy ruhát is kiturkáltam, amit azon névvel vettem meg, hogy jó lesz majd a karácsonyi céges buliba. Na tessék. Kárba az egész. Na de közben az is eszembe jutott, hogy bizony én nekem aznapra van egy koncert jegyem a Gallon Drunkra. És ez már mindjárt jobban hangzott. Tash barátnémmal ketten mentünk a 100 as klub nevű helyre, ami az Oxford streeten van. Meglepően a 100 szám alatt.
Már az előzenekar is igen igéretesen hangzott, ha jól emlékszem The cult of Dom Keller névre hallgattak és tipikus "shoegazing" rockot játszottak. Na de aztán a Gallon Drunknál nem volt több cipőnézegetés. Jöttek és belecsaptak a húrokba és nem volt megállás a koncert végéig. Hatalmas áramban ömlött ránk az energiájuk. Régen élveztem már ennyire egy koncertet, amikor nem is ismerem az összes számot. Minden esetre nagyon megérte elmenni a koncertjükre. Totális agymosás és kikapcs és a zenészek meg csinik:)



















Egyszer csak jött egy üzenet egy volt kolléganőmtől, hogy ők is itt laknak már több mint egy éve Angliában. Nosza annyira megörültem, hogy jól meg is hívtam őket szerény hajlékunkba. És ők pedig jöttek örömmel, mert egy unalmas kisvárosban laknak és kb. semmit nem tudnak csinálni. Nálunk alapoztunk és aztán elmentünk Camden townba kocsmatúrázni. Természetesen a magyar büfé is útba akadt, ahol a pálinkát minőségét mindenképp le kellett tesztelni.

Hát ők. Kitti és Albert



Ez egy kis cuki koktél bár Camdenban, amit azt hiszem spiritual nak vagy minek hívnak és egy új felfedezés  volt számomra a már rogyásig ismert pubok után.





Persze az Enterprice sem maradhatott ki a végén.



Nah az az utlosó whisky már lehet sok volt. De hazasétáltunk 40 perc alatt és ez a kb. 5 fokban kellemesen kimosta az alkoholt a szervezetünkből.

Reggel egy brunch a napsütésben a közeli Tuffnel parknál

classic veggie breakfast
És most már képben vagyok ez itt még csak december eleje, amikor is angol szokáshoz híven feldíszítettük a fát és a lakást is.







December közepén tartottunk egy másik lakásavató és egyben ronda karácsonyi pulóveres bulit, ami hihetetlen jól sikerült. Sikerült egyszerre 4 embert vendégül látni és így egyszerre 6an mulatoztunk Maggieben. Be kell valljam nagyon rég voltam ennyire jó házibuliban. Határozottan büszke vagyok magunkra. Jókat ettünk ittunk és mulattunk.





Szokásos karácsonyi cracker

Teljesen kész voltam hogy ezek a 40 körüli srácok mnnyire komolyan vették a feladatot és tényleg betették a szívüket a  ronda karácsonyi pulcsiba.













Kiderült, hogy az én karácsonyi pulcsim igazából tök menő. Pedig 5 fontért turkáltam.

Simon pulcsija még karácsonyi dalokat is játszott de biztos ami biztos volt még egy szinesen villogó hóember kitűzője is.

Rénszarvas gyertya





játszottunk 





Meg táncoltunk is...


Ő meg a teás szettünk. Imádom.:)

A következő bekezdés nagyon informatív lesz. Voltunk egy beszéden. Egy fickó beszélt, aki állítólag meg van világosodva. Egy templomban volt a beszéd a Picaddilly környékén. A beszéd uncsi volt, ellenben majdnem mindenki elaludt a kényelmetlen padokban. De megtudhattuk, hogy az élet egy csoda. És milyen jó érzés, hogy nyomja a fenekem a pad. Mert attól érzem, hogy jelen vagyok. De a templom nagyon szép volt.




Random utcai fotó

Ő Argant. Az autókám. Akit megvettem, majd hazafelé uton lezúztam az oldalát, azóta szerelőnél van és nem tudom mikor kapom vissza. No more story. És azóta kaptam egy állást ami homebased. Szóval nem is kellett volna autót vennem. 

Karácsonyi shopping a Covent Garden környékén.

A parfüméria ezúttal világosban




Aztán este Ágotával puboztunk a Tufnell Parknál lévő Ace and Eights ben


Majd Miriammal elmentünk egy csevegős esti vacsira a Real Greekbe. Hát jajj de fincsi volt!


Ez az első raw cheescakem. Elfogyott és azóta már raw apple piet is csináltam.






Camden - ha nem tetszik a tetkód azonnal el is távolítják

És Alice in wonderland
Ezek voltak. Még mindig nem teljes a 2014 ről szóló beszámolóm, mert a végére a jósorsom megdobott egy Cure koncerttel. Ami elmondhatatlanul király volt. És közben bizony 2015 lett. És egy hét múlva ilyenkor majdm ülünkk a repülőn Szingapúr felé:)
Boldog új év!!!