2015. február 28., szombat

London rebooted

Na végre van mit idetennem.:) Szóval új év, új vőlegény, új munka, új élet. 
Az új melóm meg azzal kezdett, hogy elküldött Münchenbe, majd Baselba, csak a bibi az volt, hogy közben meg Budapestre is haza ugrottam így egy kicsit sűrű napjaim voltak. És totális London megvonási tüneteim lettek! 

Így ezen a héten, amikor csak Bathba kellett elugranom, igyekeztem bepótolni az elmúlt két hetet (ah, nem is igaz a két hét kihagyás, mert  már szombaton Miriammel voltunk a paperdressben dumizgatni, ahol volt koncert meg vicces részeg angol srácok, akik nagyon nyomultak, de nagyon cukin és még privát dance-t is kaptunk). Ahhh annyira szeretek itt lakni és annyira szeretem az életem itt. A pasim, a baratáim. Londont. Mindent. 
Be kell valljam az elmúlt két hét idegileg kissé kikészített, fizikailag és lelkileg is leszívott, szóval pont jól jött az újratöltés. 

Szóval szerdán valahogy spontán pubozás és Manna éttermezésbe estünk. 
Az ott a köcsögben bloody mary nem valami újfajta zöldség saláta:)



ez meg egy raw lasange, ez már érett egy ideje, hogy megkóstoljam
 És ahogy ott ültem emberrel az étteremben, körülöttünk, meg nagy barátnős csapatok mulatoztak, azon filóztam, hogy én is akarok olyan csini új ruhákat és hogy én mikor fogok már végre a barátnőimmel mulatozni. És mert mindennek eljön az ideje, e kérdésem másnap meg is válaszolódott, amikor is az egyre növekvő lady gangemmel elmentünk a Somerset housba Guy Bourdin kiállításra, hogy majd utána még a Temple barba egy üveg boron elnyammogjunk.  És ez mennyire terápiás volt! Te jó ég. Sétálni este a kivilágított Temze partján, látni a barátnőimet, akiket már hónapok óta nem láttam, elcsacsogni aaz élet dolgairól, Sommerset house, ami olyan grandiózus, a kiállítás, ami nagyon komoly volt. A fickó egyszerre beteg, másrészt tökéletes. Imádtam a fotóit. És mivel szinte csak nőket fotózott, oh igen divatfotós, így az este a nőiesség tökéletes összhangjában zajlott.


Veronica új sárga cipője pontosan megegyezett a képen lévőekkel fazonra. Pedig az a kép 1979ben készült...

Guy Bourdin

Nem tudom miért, de ez volt az egyik legkedvesebb képem, lehet mert a kép a képben a Durdle doornál készült, legalább én azt véltem felfedezni benne

vajon meddig várt erre a kompozicióra




video vetítés 4 hatalmas kivetítőn, mi közében álltunk és közben ez szólt (My baby shut me down) zseniális



Love my ladies:)


És másnap még az ég is kék, ragyogó kék lett

Na és aztán este meg elindultunk életem első londoni goa partyjára

elötte még beugrottunk ebbe a kézműves sörfőzdébe Brixtonnál. Oh édes istenem a sör új értelemet nyert nálam. Csokis vaniliás? Nyamiiii






vampír szerelem


vajon mi a kapcsolat a világító medúza és a goa között? mert úgy tűnik ez kihagyhatatlan kellék







20 év barátság. Hihetetlen, de igaz. Annyira meghatódtam, mikor kiszámoltuk.  Örülök, hogy egy városban lakunk.  Ágota meg én.

egész vicces hogy bár igazából nem jött be ez a party, ellenben úgy tűnik jól éreztük magunkat, abban a  kb. 50 percben amit a helyszínen öltöttünk.:)


2015. február 8., vasárnap

pics

Elmúlt már vagy két hét a nagy nyaralas óta. Visszaadtam a kamerákat újra a kis béna random gépemmel járom London utcáit. Ám mindezenközben felfedeztem a picasa képszerkeztőjét.
Ennek köszönhetően elszórakoztatom magam rendesen. Visszatértünk Londonba és mintha soha el sem mentünk volna, egyből vissza a szokásos mókuskerékbe, hajtom a dolgokat. Majd egyszer beszámolok róla, de most idedobok pár képet, mert szerintem tök menők lettek:)
ja meg voltam tegnap Interpol-on:)