Egyesek szerint kesőn szerintem, visszatekintve túl korán mentem el szülési szabadságra. Persze nagy terveim voltak, hogy majd én mit fogk kezdeni a sok szabadidőmmel és mennyi szuper dolgot fogok majd csinálni. Első héten elég szerencsés is voltam az idő szép volt és mivel a terhességem 39. hetében is elég sok energiám volt így szívesen mentem sétálni meg felfedező utakra.
Első napomon a közeli Highgate wood-ba mentem, ahol még sosem voltam pedig már több mint másfél éve itt lakom. Kellemes fél órás séta oda. Az erdő közepén egy parkot találtam egy teázóval, ahol gyorsan meg is ünnepeltem az anyasági szabadságom egy teával és sütivel, ahogy jólnevelt kismamák teszik.
 |
| Parkland Walk valaha vonat közlekedett itt, most kutyások, futók, sétálók vették uralmuk alá. |
 |
| Ez is úgy néz ki mintha egy templom lenne nem? |
 |
| Pedig egy színház |
 |
| Kerek erdő közepén egy kis ház |
 |
| Kis házamnak kertje is van |
 |
| És ilyen finomságokat vételezhet a fáradt utazó |
 |
| Ejj a mi utcánkban |
 |
| Buli van a mi utcánkban |
 |
| És ezt a csodás kínai porcelán csészét egy charity shopban találtam hazafelé, pont ilyenre vágytam |
Másnap múzeumba mentem, mert borús volt at ég és mert itt kérem a múzeumok állandó kiállításai ingyenesen látogathatók.
Wellcome collection volt az első célom a
States of Mind kiállításával. A terv az volt, hogy még egy csomó másikat is meglátogatok...Meglepetésemre belebotlottam a Medicine Man nevű kiállításba is, amit 13 évvel ezelőtt első londoni kirándulásomon láttam akkor még a British Museumban. A Wellcome Collectionban voltak egyéb más kiállítások is, ami utólag érdekesebbnek bizonyultak, mint a célom.
 |
| ő valaha épp úgy sétált mint mi |
 |
| doktor úr valami nincs rendjén, olyan összevissza érzem magam |
 |
| oh a csodás idegrendszerünk |
 |
| erről a kiállításról nincsenek képeim, de őszíntén szólva nem is nagyon volt mit fotózni. Inkább egy kicsit szomorú volt az egész a sztorikkal amik bemutatták, hogy mi történik velünk, ha az agy egyes részei kikapcsolnak. |
Este színházba is eljutottunk a közeli Kentish Townban egy kocsma emeleti szobájában talátunk egy mini színházat, ahol a III. Richárd egyszemélyes női verzióját láthattuk. Azt kell mondjam zseniális volt a csaj. Bár nagyon kevesen voltunk és kissé nehéz volt a Shakespear-i angolt követni, még az angol uramnak is, mégis nagyon jól szórakoztunk, mivel mi mindannyian be voltunk vonva az előadásba.
 |
| zseniális volt a nő |
 |
| ticket box office :D |
 |
| sajna hamar ki lettem végezve |
 |
ő sem élte túl az előadást
|
A következő napsütéses napon a közeli Waterlow parkba sétáltam, majd délután találkoztam egy barátnőmmel a Candid Art Cafeban, ami pont a Slimelight mellett van és végre egy olyan hely, amit már régóta kerestem itt Londonban. Van kiülős kerthelysége, meg kellemes extravagáns elemekkel diszített kávézója. Az étel ital választék nem valami nagy szám, de azért vegetáriánus fogás is van szépen.
Este meg az uram kollégái meghívtak minket egy házibuliba. Na hát az egész vicces volt. Mi voltunk a legöregebbek, mindenki a 25-30 éves korosztályba tartozott és mind irodai öltönyben festengtek és sorra öntötték le a pimmseket. A srác és felesége lakása a trendi kelet Londonban egy felhőkarcoló 16. emeletén, a teraszról kilátás a Canary Warf-ra, a Bank-re és a Olimpic Parkra. De fát azt nem láttam egy darabot sem. Menő menő, de én azt hiszem nem cserélném el a kellemes észak londoni lokációmat a sok zölddel, friss(ebb) levegővel és hangulatos régi házakkal. Amúgy cukik voltak az kis ambiciózus életükkel, aminek a központjában csak munka áll. Mind munkamánias, napi 12 órát simán lehúznak...Mikor mondtam hogy én is konzultáns vagyok, egyből azt kérdezték, mi a munkaidőm. Haha kedveseim, a munkaidőd az amit megszabsz magadnak és nem az amit mások beállítanak neked, de nem árultam el a titkot, mert szerintem úgy sem értenék. :)
 |
| Waterlow park |
 |
| Boldog kismama kikerekedett fejjel a napsütésben |
 |
| Suicide bridge a háttérben Bank felhőkarcolói |
 |
| A mi utcánk a háttérben a Canary Warf felhőkarcolói |
 |
| Candid Art cafe határozottan egyik kedvenc helyem |
 |
| Cadid cafe a furcsa festményeivel |
 |
| Cadid cafe |
 |
| Cadid cafe |
 |
| Cadid cafe |
 |
| Cadid cafe még mindig |
 |
| menű |
 |
| még több Candid cafe :) |
 |
| ez is |
 |
| meg ez is, annyira újdonságként hatott nekem ez a hely a szokésos angol helyekhez képest, muszáj volt lefotóznom minden szegletet :) |
 |
| kilátás a trendi felhőkarcolóból, ahol az ember kollégája lakik, ahogy ők foglamaztak szemmel tartják a pénzt |
 |
| szintén kilátás a trendi fiatalkotól, de hol vannak a fák? meg a természet? |
Hétvégén emberrel tettünk egy hosszú sétát a csodás Hampstead Heathen. Ami mindig kínál egy újabb csodát. Aznap épp alternativ piknik is volt, ami egy amolyan hagyományos éves piknik, ahol London goth szubkultúrája gyűlik össze hogy együtt töltse a déltutánt az Heath fái árnyékában.
 |
| Alternativ piknik |
Aztán jött egy szomorú esős hét, de a hétvégre újra kisütött a nap és én talákoztam Janine barátnémmal a RIBAban (Royal Institue of British Architechs), mert ő építész én meg még sosem voltam ott.
Amiről ez az épület még nevezetes az az, hogy pont szemben van a kínai nagykövetslggel, és a RIBA előtt mindig ott van egy kínai aki falun gongot gyakorol ezzel tűntetve a Kínában zajló falun gong üldözés ellen.
A lengyel nagykövetség szintén nagyon közel van a RIBÁhoz, ott meg a lengyelek hőbörögtek valamiért, de azt nem sikerült kiderítenünk miért.
Majd mivel nagyon közel voltunk a Regent's parkhoz, hát átsétáltunk rajta, majd ha már elértünk a canalig, akkor elsétáltunk Camdenba, ahol beültünk a kedvenc My Village-embe is.
Másnap a kérésemre emberemmel elmentünk a South Bankre, mert az a kedvenc helyem Londonban és lesétáltunk a Waterlootól a London bridge-ig. Út közben beültünk egy jó kis angol pubba ebédelni. Meglepetésünkre nem csak vegetariánus burgert találtunk az étlapon hanem vegetáriánus 'fish and chips'-et is. Emberem közben nézhette a kedvenc teniszmeccsét, szóval mindneki jól járt.
 |
| Csendes áhítat, Murray játszik |
Koncert után szépen rendezett sorokban hazaindultunk, hogy aztán másnap reggel 9kor a Whittington kórházban jelentkezzek az időpontomra, amikorra is a szülésznők a terhesség beindítását tervezték. Na de itt kérem ez a sztori véget ér, mert júnuis 16-tól az életem egy új szakaszába léptem. Anya lett belölem. Ezzel vége a felelőtlen gondtalan csélcsapongásnak (márha egyetalán csináltam ilyet egyetalán..:) ). A mistressből mother érett. Szeretett városomban továbbra is fogok kószálni, de valószínűleg kevesebb lesz az ide kívénkozó tartalom. Habár nem tervezem eme blog beszűntetését, amíg Londonban élek, de valószínű többet fogok írni az új életemről, amit egy másik blogomon olvashattok.
