2017. szeptember 22., péntek

Party hard - zombie attack

Party hard. Nos nekem már az is vad mulatozásnak számíott, hogy tegnap éjjel 11-kor indultam haza. 
Szerdára Sigur Rós-ra lett volna jegyünk, de mivel be voltunk szarva Joyt itthagyni valami idegen bébiszitterrel, inkább jól eladtunk a jegyeink és elfogadtuk a véres valóságot. Lévén szülők vagyunk nulla segítséggel. Majd ha Joy egyetemre jár és elköltözik itthonról, akkor majd megint járunk kettecsként szórakozni. Remélem mindketten megérjük együtt, boldogságban. 
Miután meghoztuk a döntést, hogy nem megyünk, én jól megvettem egy koncertjegyet a legközelebbi koncertre, ami kicsit is érdekelt, az emberem, meg ma ment el táncolni 5 rythm-re. 
A koncertem:  3 goth banda játszott a közeli Garage-ben. Mikor elindultam még nem is sejtettem, hogy mennyit fogok mulatni. 
Szóval elég sokat kuncogtam magamban. Mert kimondani nem mertem, lévén az összes ott lévő barátném a goth-dark scene oszlopos tagja. De bakker én ebből totál kinőttem. 
Sosem szerettem az olyan bandákat, akik csak abból élnek, hogy másokat másolnak. SOsem értettem, miért kéne 666 ugyanolyan kutyaütő bandát kedvelnem. Ezért inkább van kevés kedvenc zenekarom, de azok legyenek mind különlegesek. Mindegy. A lebanon hanover nevű bandáról, azt gondoltam megér nekem 18 fontot, hogy élőben is meghallgassam őket. Nos.. Ők is csak kopiznak. Nagyon ügyesen ugyan és mivel minden szám egy másik bandára hajaz, ezért még azt sem lehet mondani, hogy egy síkúak lennének. 
Lebanon Hanover: Na jó azért jók voltak valljuk be, nem kiemelkedő, de jó :)

Az este fénypontja meg a She past away volt, amin már annyira nem bírtam ki röhögés nélkül, hogy ki kellett vonuljak a WCbe. Pedig úgy rémlett láttam én már őket és akkor még tetszett is. Most is tetszett, de nem egészen úgy ahogy ők azt tervezték. Szóval mindkét figura megpróbált annyira gothnak látszani, hogy totál halottnak tűnt mind a kettő. Úgy tűnik, nem csak She past away, de még a srácok is. A gitáros énekesbe még szorult némi élet, de a másik csávó totál zombi volt. 
She past away a srácok, meg követik
Zombitámadás

És aztán körbenéztem és rájöttem, hogy mindneki zombi volt körülöttem. Mindenkinek olyan sminkje volt, mintha halott lett volna és valahogy semmiféle életenergiát nem éreztem magam körül. Rettentő fura érzés volt. Vicces is volt, meg nem is. Csak az járt a fejemben, amikor Ereni barátném mondta Krétán, mikor az exférjem képét mutattam meg neki: "he has dead eyes". Akkor tökre nem értettem, mit gondolt ezen. De tegnap totál átjött. Mindnekinek halott szeme volt. Mindenkinek. Egytől egyig. Egész hátra kellett mennem, a pultig, hogy találjak némi életet. Ott aztán ott is ragadtam, vidáman eldumcsizva egy két még élő ismerősömmel, a she past away meg úgy múlt el, hogy fel sem tűnt. Tökéletes háttérzenét adtak. Aztán egyszer csak vége lett és menni kellett haza. Többen addigra hazasiettek, aztán én valahogy elveszítettem mindenkit, így továbbra is nagy vidáman, de a busz megállóba vettem az irányt, felpattantam az első buszra, ami történetesen pont házhoz is szállított és 20 perccel később már a konyhában nyammogtam a sajtos-vajas pritítóson. De tényleg jól szórakoztam. És hát ez a lényeg. Ma nem dolgoztam ahogy pénteken sosem és a kicsi lányom megörvendeztetett egy reggeli 8.15-ös ébredéssel, így még a 3 sört is kialudtam szépen. Majd elmentünk játszóházazni, ott talizam egy NCT anyukával, délután meg a highgate wood erdejében sétáltunk, mivel szuper az idő, ahol megismerkedtem egy francia anyukával, akivel együtt ütöttük el az időt, míg a gyermekeink meg egymásba szerelmesedtek (neki egy 4 hónappal idősebb fia van). Igaz eleinte volt némi hajcihő, de hazafelé Oscar már úgy názett Joyra, mintha járnának. 


A török szomszéddal is jót dumiztam napközben, szóval jól vagyok köszönöm. A szerdai búbánat is elmúlt. Na jó, egész addig, míg a gyermektelen anyuka barátnéim nem kezdtek el képeket küldözgetni, hogy éppen hol járnak Londonban a Temze partján...Köszönjük szépen, pont már elfelejtettem, hogy hogy is néz ki London belvárosa este...Időszerű volt legalább képen látni...









2017. szeptember 14., csütörtök

Weekend away

Na, hát ez a iromány immáron majd 3 hónapja pihenget piszkozatként...Így most megnyomom a 'közzététel'gombot...

Úgy látszik hogy most már csak akkor írok itt valamit ha elhagyom Londont. Pedig jó itt is. Most már visszaálltam munkába, ami szomorú, hogy hogy elrohant az idő, de nem panaszkodom, mert elég jó alkut kötöttem. Itthonról dolgozok heti 3 napot. Joy childmindernél van addig, ami még mindig minden reggel megvisel, pedig már több mint egy hónapja visszük. És imád ott lenni, tök jól beilleszkedett, állítólag már le is oltja a többieket. :) De akkor is minden kedd reggel, amikor elválunk sírhatnékom van. De ügyes anyuka vagyok, így csak mosolyogva integetek, pápá kicsim.

Úgy elröppent az idő. Joy már 1 éves. Voltunk sokféle szülinapi buliban. Az ő szülinapját egy közeli parkban ünnepeltük a kis barátaival. Nagyon kedves volt. És nagyon ügyesen belemászott a tortájába. És mindneki nagyon élvezte a bulit. Aztán másnap bepattantunk a bérelt autóba és elhúztunk Margate felé. Pontosabban Birchington-on-the-sea felé egy Acol nevű kis település szerű képződményben béreltünk egy kis házikót, aminek a kertje egy nyugodt legelőre nézett, ahol lovak kószáltak és élvezték a naplementét. Ahol végre mi is láthattunk 2 naplementét is a teraszról, ahol pont hallottuk, ha Joy felébredt a hálóban. Igaz nem a tengerbe, hanem csak úgy simán a fák mögé bukott a nap, de belegondolva, hogy már 1 éve nem láttam rendes naplementét, mert mindig házon belül tartózkodok olyankor, már ez is csodás dolognak számított.

De hol is kezdjem az élménybeszámolót? Mert a vezetés is nagy élmény volt, (és igen baleset nélkül megúsztuk, pedig csak én vezettem, mivel az uramnak nincs jogsia) a házikó, amit béreltünk is a naplementés verandájával szuper volt, meg a különböző tengerpartok amiket láttunk, meg a kisvárosok, amiket meglátogattunk, a bérelt autónknak köszönhetően. Meg az is szuper volt, hogy Joy annyira jól viseli az utazást. Igaz a nagy meleg eléggé kikészíti, de a légkondi mindig életre keltette  és barmi jókat aludt a kocsiban  a baba ülésben. Na mert sikerült az év legmelegebb hétvégéjén lelépni a tengerpartra és bár igyekeztünk eldugott tengerpartokat megkeresni, mindig későn érkeztünk, mert már fél Anglia ott volt mire kiértünk. Így aztán utolsó nap taktikát váltottunk és kora reggel elindultunk. Hamár baba úgyis felkelt minket korán...10-kor már a beachen nyomtunk és aki korán kell, az bizony üres tengerpartot lel. De aztán túl sokat kalandoztunk és állhattunk a dugóban Londonban...

szülinapos az új labdákkal

az első verdájával

csomagbontás

szülinapi buli

én csináltam a tortát, oké ronda, de finom :)

és jó volt benne tapicskolni

na mi van a dobozban

szépségemmel

itt mégszebb

besties

party!


party animals

plus a baby

és itt a tenger!

ez meg olyan Benny Hilles


a bérelt verda

szépségemmel

a kölcsön etetőszékben

naplemente első este

no comment

veranda party

Joy megtalálta a tévétávirányítót és habár nekünk nincs tévénk, szinte azonnal rákapott. megtalálta ezt a csatornát, ami 80-as évek videoit adja és teljesen rákattant. Jóváhagytam, mert elég jopofa zenék voltak. David Bowie, Erasure, meg ilyenek

ezt a kis gatyót szülinapjára kapta és imádjuk

nem helyes a kis gatyójával?

dreamland

a tengerpart meg tele

Margate Dreamland

party...

a hőség elöl a dreamland bébi részlegére menekültünk, ahol kellemes hűs klíma várt minket



Ziggy bárja nem gyerekbarát


Margate amúgy lehet cuki kisváros, de ezen a hétvégén tele volt orkkal. Fél Anglia ezen a tengerparton nyüzsgött. A másik fele meg gondolom Brightonban. 

Szerintem ez egy szuper kép lett

így meg mégszuperebb

Botany bay így néz ki az év bármely napján

De mi így találtuk

ebéd

amikor azt hiszed majd pihensz egy jót a néptelen eldugott tengerparton, de mire odaérsz, rájösz, hogy fél Anglia is így gondolta

Botany bay ahogy azt a net alapján elképzeli az ember
és az év legmelegebb napján

szóval hazamenekültünk a verandánkra

még egy nyugis naplementére


mászik, mindenhova

és aki korán kel, üres tengerpartot lel. délre itt is megsokszorozódott a nép

hurrá nyaralunk

csak mi

és senki más és Joy egyértelműen mondta, hogy dad és az apjára alkalamzta

hideg a víz

újfajta árnyékkép

de a tócsákban lehet tapicskolni

így már jobb a kilátás

apával játszunk

kingsgate  internetes fotó
ez meg az enyém :) 

aztán beugrottunk Whistable-ba

itt is csini a tenger

Azért nagy áldás ám szigeten lakni, a tengerpart max 2 óra alatt elérhető Londonból kiindulva. És még válogathatunk is, hogy melyikre menjünk, attól függően milyen hangulatunk van. Szerintem Broadstairsbe még visszatérünk.