2017. október 31., kedd

Happy Halloween folks!




 

Már 5 éve élek itt Londonban, de mindig van mit tanulni. Pl a Hallloween-i szokásokról, itt az UK-ban. Persze voltunk szombaton Halloween baby rave-en, ahol be is öltöztünk, meg csináltam töklámpást, meg vettem sok kicsi kacatot a poundland-ben, főleg a töklámpás és denevéres égő soromnak örülök és fel is diszítettem a kecót, de arra nem számítottam, hogy egy átlagos kedden, október 31-én a childminderhez a gyerekek jelmezbe öltözve mennek.

A banya, a vámpír és a gyerekük

Ezt élvezte a legjobban az egész partyban. 



Szegény Joy babám lemaradt a kosztümnapról. Mind a két másik kislány teljes Halloween-i menetfelszerelésben pompázott, amikor odaértem Joy bébiért. Ooops szegény kicsim be kell érjed egy tudatlan magyar anyukával, akinek reggel eszébe sem jutott téged beöltöztetni se tök hercegnőnek, se a halál lánykájának.
Hogy valamit javítsak a bukott helyzetemen, hazafelé nem a szokásos legrövidebb uton rohantunk haza, hanem elcirkáltunk a kertesházak közé, ahol már javában ment a 'tricks or treat' hagyományos játék. Ha valaki nem látott amerikai filmeket életében még soha, akkor elmagyarázom: kisgyerekek felöltöznek mindenféle ijesztő jelmezbe és sorra járják a  házakat, bezörgetnek és ha valaki kinyitja az ajót akkor rákiáltanak, hogy 'tricks or treat'. Az illetőnek erre vagy valami édességgel kell előrukkolni vagy valami trükkel? Na ezt a részét még nem derítettem fel. Na de láttunk sok gyereket rohángálni a vékony kis jelmezében, miközben ma már igazi novemberi hideg van és láttunk néhány házat nagyon menőn feldiszítve is.
 Majd hazaérve mégegyszer beégtem a tudatlanságommal és a készületlenségemmel. Két kis kölyök verte az ajónkat, majd a konyhaablakon is bezörgettek, de sajnos se csokit se semmi mást nem kaptak.
Esküszöm jövőre bepótolok mindent. Lesz jelmez és csoki is. Meg séta a környéken Joy bébivel. 

2017. október 23., hétfő

We made art!

Annak a ténynek köszönhetően, hogy gyermeket vállaltam, nem sok helyre jutok el, ámde olyan helyekre viszont igen, ahova sosem gondoltam volna.

Így történt, hogy vasárnap a megszokott és jólismert gyermekprogramok helyett inkább egy múzeumba látogattunk el, ahol minden korosztálynak szánt művészi foglalkozást tartottak. És akkor még nem is sejtettem, hogy habár csak 20 percig leszünk a foglalkozáson, ámde azt igen tartalmasan és örömtelien fogjuk eltölteni.

Mielőtt in medias res belevágnék...Attól öregnek számítok, ha már furcsán tekintek a fiatalabb genereciók öltözködési, illetve egyéb stílusjegyeire? Pl. volt a foglalkozást tartók között egy leányzó vagy nem is tudom minek nevezzem, aki úgy döntött, márpedig neki tök jól áll a bajusz és eszébe sincs lenyírni a sarjadzó arcszőrt a szája fölötti részen. És az bizony nőttön nőtt és nődigélt. Láthatóan a tulajdonosa örömére.

Na de vissza a témához. Szóval vasárnap elvándoroltunk a Cadmen Art Centre-be, ahol egy szobában, már sokan alkották maguk kis műremekeit, mindenféle szemétből, ami a teremben fellelhető volt. Így mi is lelkesen nekiálltunk a magunk kollázsának, miután sebtében összeszedtem néhány random tárgyat, mint pár szívószál és ceruza, egy darab rongy, színes ragasztócsík és egy 'alig' használt kisseprű. Joy annyira meglepődött, hogy gyakorlatilag 15 percig képes volt a kis popiján megülni és csak szemlélődni. És hát igen részletgazdag volt a terem. És nem csak a rózsaszín tincseket viselő bajuszos lédi miatt. Én közben meg elkezdtem a tárgyak újrarendezését, ahogy a hölgyek magyarázták. Random módon feltornyoztam ezt meg azt a papírra, majd a kisseprűt jól körbetekertem ragasztószalaggal és azt is felállítottam a komponzicíóba. Annyira jól sikerült, hogy kaptam néhány elismerő szót is az egyik lelkes foglalákozást vezető hölgytől. Én meg jókat mosolyogtam magamban. Sajna azonban a terem nem volt elég nagy így 20 perc után Joynak pont elege is lett és indulásra fogta a dolgot. Na de sertepertéltünk még kicsit a kertben és a kávézóban is és csak utána indultunk haza.

Határozottan pozitiív élményként tartom számon. Joy nélkül soha nem jutottam volna még közelébe sem egy ilyen eseménynek. És sosem kezdem el a magam kifinomult művészeti alkotását.
Ugye milyen szép?


Bye-bye


art centre nem igaz?

Milyen tehetséges nem igaz?
Miii, bajuszos néni? Hol?